LizaGazdija

A házban lakik a legendás részeg zenész, akit még senki nem látott józanul. Én meg még sehogy, pedig két és fél éve itt lakunk. Aztán a héten valamelyik este megtört a jég, ezt meséltem el Tominak a következő módon. - Képzeld, már tudom, ki a részeg zenész! Tegnap jöttem haza... Tomi itt csendre intett, mert a mondatommal párhuzamosan tárcsázott, és mire idáig értem a történetben, már el is érte azt, akit hívott. Kb. három perc múlva letette a telefont. - Miről is beszéltem? Valamit elkezdtem mesélni, csak közben telefonáltál, és most nem tudom, mi volt az. - A részeg zenész. (Őszinte megrökönyödéssel az arcomon) - Micsodaaa? - Tudod, ki a részeg zenész. - Milyen részeg zenész? - Te mondtad az előbb, hogy tudod, ki a részeg zenész. Le sem tagadhatnátok egymást anyukáddal. Itt én röhögőgörcsöt kaptam, olyan abszurd volt, hogy 3 perc alatt csontra elfelejtsem, aminek az elmesélésére előző este óta készültem. Az utolsó mondathoz meg csak annyit, hogy anyák és lányaik szenzációsan egyformá...

Eljött az ideje, hogy végre szigeteljük az asztalom melletti ablakot is, ahol a redőny mellett süvít be a fagy. (Most éppen nincs fagy, de lényeg a lényeg.) Ezt (zöld) purhabbal lehet megcsinálni, mint azt már tavaly teszteltük a másik ablakon. Igaz, akkor leszakadt a redőny, de gondoltuk, hátha most kegyesebb lesz a sors. Nem. Tomi kezére ugyanis visszacsorgott az első adag hab, amit feltolt a frissen kábelcsatornába vezetett gurtni mellé. Mindkét kezére. Így a késő délelőtti és a teljes délutáni programot az képezte, hogy Tomi ült a kád szélén, és igyekezett az egyik ragacsos kezével leszedni a ragacsot a másik ragacsos kezéről. Mellékesen a kutya közben nyilván belelépett ebbe a purhabba, sőt valahonnan a fél fülére is szerzett egy emberes adagot. Vagy elmondhatjuk innentől fogva, hogy a kutyánk zöldfülű, vagy le kell vágni a fülét. Ez utóbbi kicsit talán drasztikus lenne és kevéssé humánus. A lábáról ollóval le lehetett vágni, mert a cucc nagy része megült a talppárnái közül kilógó...

Avagy A tetovált lány. Ez a Millennium-trilógia első kötete, ami az író halála után jelent meg. Adott egy újságíró, gúnynevén Kalle Blomkvist (akiről sosem tudom meg, pontosan ki is, ha rá nem guglizok: Astrid Lindgren tinidetektívje), aki hogy, hogy nem, megbízást kap Svédország egykori legnagyobb vállalatvezetőjétől, hogy nyomozza ki, mi történt az illető egyik rokonával, amikor eltűnt egy olyan szigetről, ahonnan nem lehetett kijutni. Egy a bökkenő: az egész 37 éve történt. Ösztönzésként az öregúr rengeteg pénzt tud felajánlani, plusz egy infót, ami életmentő lenne az újságírónak. Adott egy tetovált lány is, aki kicsit antiszoc, kicsit különc, viszont vérprofi hacker. Éppen a saját kis életének súlyos problémáit igyekszik megoldani, amikor is az élet Blomkvist mellé sodorja nyomozótársnak. Rengeteg belefeccölt pénz és energia után végül megoldódik a rejtély, megoldódik Blomkvist élete is, csak a tetovált lány számára nincs happy end. Na, majd a következő kötetben. Vagy az utolsóban....

Elkészült a film, az utómunkák még fél évet vesznek igénybe. Amióta csak kiderült, hogy lesz belőle film, azóta alig vártam, hogy láthassam, pláne, hogy "muszájból" Helen Mirren játssza Emerencet. Aztán ma elolvastam egy cikket, amiben főként Szabó István mesél a forgatásról, és akkor azt látom, hogy Szobotka Tibort, Szabó Magda férjét ki játssza, na ki? Hát a Szamóca. Kész, rég voltam ilyen csalódott. A Hídember óta sem értettem meg, miért olyan nagy ember ő (na jó, azért valójában értem), és végtelenül elkeserít, hogy Az ajtóba is be kell nyomni. Fene.

hogy még megy A tetovált lány a mozikban, bár limitált számú helyen és időpontban. Van esetleg valaki, aki szívesen megnézné valamikor a következő napokban, esetleg jövő héten? Mindjárt végére érek a könyvnek, és érdekel a feldolgozás.