LizaGazdija

Még egy második. Így megy ez. Most is péntektől vasárnapig, mint szeptemberben, de én most csak szombat reggel mentem le, mert pénteken csak úgy értem volna oda, hogy mindenről lemaradok, incl. vacsora, csak az ágyba fekhettem volna be, azért meg minek kifizetni plusz 7500 forintot, ugye. Úgy kezdődött, hogy Újpest-Városkapunál kis híján nem fértem fel a 8:35-ös buszra 8:20-kor. Sosem tolakszom, de most bizony beálltam a sor közepére, különben sosem jutottam volna fel, pedig mindenképpen ott akartam lenni 10-kor az első edzésen. Úgy folytatódott, hogy iszonyú tömeg volt, alig volt levegő, ott álltam három táskával, amikből az egyikben két darab kétkilós súlyzót is cígöltem többek között, mert kiderült, hogy most nem lesz a helyszínen, nekünk kell vinni. (Másfeleset, de nekem olyanom nincs, és nem veszek 4000 Ft-ért, hogy aztán soha többet ne használjam.) Egy ponton gondoltam is rá, hogy én most akkor rosszul leszek, de ez sem szokásom, úgyhogy inkább ittam vizet, és akkor jó lett. Az

1. Az oldalon eddig szerzett tapasztalatainkat meséljük egymásnak a Szimplában ücsörögve. Én előhozom azt a pasit, aki úgy nyitott, hogy látja az adatlapomon, szeretek táncolni, miközben tökre nincs ilyesmi odaírva. Az illetőnek még akkor megírtam, hogy egyébként sem szeretnék vele ismerkedni, de ezután a kezdés után pláne. Azóta is minden nap ír, én meg mindig visszaírok, mert ilyen furán vagyok bekötve. (T. már mosolyog.) Mielőtt elindultam erre a bizonyos másodikra, még benéztem az oldalra, hátha T. írt még valamit, és akkor is ott volt a pasi üzenete, amit meg sem nyitottam, annyira felmérgelt az a hat szó, ami megnyitás nélkül látszik a feladó neve mellett, ugyanis azt a kérdést vetette fel, mikor találkozunk és hova megyünk. Erre T. félénken, halkan, kicsit magasabb hangon, mint ahogy egyébként beszél: - Inkább már ne találkozz vele szerintem, jó? 2. Biliárdozás közben szóba kerül, hogy mellékállásban boszorkány is vagyok, hiszen a név kötelez. - Aha, látszik is a tekintetede

Persze igazságtalan vagyok, mert alapvetően nem szoktam ennyire szétszórt lenni. De címnek jó lesz. Történt, hogy csütörtökön bementem a suliba, hogy megtudakoljam, a főiskolás termemben hogyan tudok kivetíteni dolgokat a hallgatóknak, és kiderült, hogy nem kell se a laptopom, se semmilyen eszköz az iskolától, minden adott a tervem megvalósításához a termemben. Oda is mentem pénteken egy darab pendrive-val, rajta a 135 percből kb. 65 percre tervezett reklámfilmes és nyomtatott reklámos feladataimmal. Ekkor kiderült, hogy teremcsere van. De nem aznap találták ki, hanem januárban, én magam január 31-én értesültem a tényállásról. Ez a kemény, nem a faláb. Nyilvánvaló, hogy a cseretermemben semmiféle technikai eszköz nem áll rendelkezésre, és csütörtök délig lehet igényelni, utána elküldenek a francba. Nem állítom, hogy nem izzadtam le, míg megpróbáltam kreatívan kitalálni, mit csináljak. Úgy döntöttem, a nyomtatott hirdetések esetében megkérem a nyomdát, csináljon nekem egy-egy példán

Danival betértünk a CBA-ba, hogy vegyek hozzávalókat a keksztekercshez, amit majd holnap vagy holnapután akarok megcsinálni. Pikk-pakk végigrohantam a boltot, szerintem három percnél többet nem töltöttünk az alapanyagok összekapkodásával. Én: Látod, milyen gyorsan és hatékonyan vásárolok? Dani: Meg is döbbentő.

Először elmentünk biliárdozni, amivel kapcsolatban előre szóltam, hogy mérhetetlenül ügyetlen vagyok, és tényleg jól emlékeztem. De szerencsére pár éve már megy a magamon nevetés, úgyhogy rendkívül jól szórakoztam. Azért vak tyúk is talál szemet alapon három menetből egyet én nyertem, háhá, de csak azért, mert T. (majd idővel kap nevet is) véletlenül belőtte a fekete golyót. De tök jó volt, nekem megjött hozzá a kedvem, szívesen biliárdoznék máskor is. Kaptam közben egy csomó bókot, az is jó volt :) Aztán sétáltunk, ültünk a Szimplában egy laza három órát, aztán hazasétáltunk, és mintegy 3/4 órát búcsúzkodtunk. Szóval ez egy jól sikerült randi volt, úgy érzem, és úgy néz ki, lesz belőle harmadik is :) Két alkalom alatt eddig már tizenpár órát töltöttünk együtt, mondta is T., hogy ez tök jó, meg olyan, mintha lett volna tíz rövid randink. Most az eddigiekkel ellentétben nemcsak szöveg, hanem érzem is magamon, hogy nem éltem bele magam, inkább csak örülök, hogy jó dolgok történnek megi