LizaGazdija

Találtam egy optikát egy plázában, ahol szintén azt mondták, menthetetlen a szemüvegkeretem, viszont azt is mondták, hogy három óra alatt átteszik a lencsémet másikba. Kaptam öt keretet, azok közül lehetett választani, el is voltam a próbálgatással vagy három percig, és közben arra gondoltam, mennyire utálom én a szemüveget, sokkal jobban tetszem magamnak szemüveg nélkül, kár, hogy nem hordhatok kontaktlencsét. Végül az optikus segített választani, majd azt mondta, két órán belül meglesz az új keret. Hazajöttem, kicsit dolgoztam, ettem, visszarohantam, és tényleg ott volt már az új szemüveg. Ha nem számítjuk, hogy nem szeretek szemüveges lenni, tök szép, és tulajdonképpen nem volt nagyon drága sem, főleg ahhoz képest, hogy két óra alatt készült el, és Ausztriában vagyunk. Aztán lehet, hogy otthon ennyi pénzből új lencsét is kapok, de mindegy, az a lényeg, hogy nem ment rá a gatyám. És megint látok, és ez nagyon jó, már nem is fáj a fejem. Amint kiléptem az üzletből, leszakadt viszont...

Bementem az optikába, közölték, hogy ezzel a kerettel nem lehet mit csinálni, de szívesen készítenek nekem új szemüveget kb. egy hét alatt. Aha, király. Addig félvakon eléldegélek, különösen fájdalmas pontként a hosszú hétvégére tervezett balatoni nyaralást is majd inkább sejtem, mint látom. Meg a... Munka után még elrohanok egy optikába, akik úgy hirdetik magukat, hogy mindent és bármit megoldanak, igaz, kva messze vannak, és ha az sem sikerül, akkor rendelek a netről kontaktlencsét. Ehhez persze előbb írnom kell az otthoni optikába, hogy szerintük melyik szemem pontosan hányas, mert ezt nem bírom megjegyezni, viszont a maradék 3 kontaktlencsémet, amit nehezebb időkre eltettem, miután letiltottak róla, nem találom. Most vagy azért, mert sz*rt se látok, vagy az is előfordulhat, hogy hazavittem, mondván, úgyis Magyarországon lesz majd szükség rá egyszer sokára. Jelen pillanatban nem érdekel a fenyegetés, hogy esetleg leválik a szaruhártyám vagy bármi, én nem szeretnék félvakon tölteni h...

Az Olimpia csoda. Olyankor kevésbé, amikor egy idióta riporter Szász Emese arcába tolja a mikrofont a győzelme után, és felteszi azt a remekbe szabott kérdést, miszerint hogyan fogja meghálálni a Rióban és a tévé előtt izguló szurkolóknak a szurkolást. Ööö, izé, azon felül, hogy most nyert aranyérmet? Ez komoly? Meg az is fura, amikor valaki azt fejtegeti a Facebookon, hogyan fordulhat elő, hogy egy olyan ország, amit Brazília nem, csak a NOB ismer el, indulhat a riói olimpián, majd hozzáteszi, hogy szomorú, hogy a politika beszivárog ebbe az eseménybe. He? De mindegy is, ott tartottam, hogy az Olimpia csoda. Az első nap két magyar arany, a második napon futamgyőztes a menekültek csapatának szír úszónője, és cselgáncsban megszületik az Olimpián először induló Koszovó első érme, ami mindjárt egy aranyérem. Én szeretem az Olimpiát, jó érzéseket ébreszt