Nyomasztó
Nagyon-nagyon nyomasztó ez az egész. A gépem nagyon gáz állapotban van, képtelenség így dolgozni is, ezért nem haladok úgy, ahogy szeretnék. A Facebookon most nem ír senki, ami általában így szokott lenni, csak hozzászoktam az elmúlt hetekben, hogy akármikor mentem, három-négy levél várt, ezek egyike T-től. Most meg nagyjából semmi. Ez azt jelenti, hogy össze vagyok zárva a gondolataimmal, és ez nagyon nem tesz jót nekem, egész konkrétan azt érzem, hogy összezúznak az érzéseim. Igen, bepánikoltam. Igen, megint. Igen, csak erre tudok gondolni. És igen, én is unom, nekem is fárasztó. És ma már az sem segített, hogy reggel mentem egy új csoporthoz tanítani (elvileg csak helyettesítek pár hétig), aztán jött egy tanítvány, aztán még apu is, de semmi hatás. Nagyon rossz most magammal kettesben lenni, és az az igazán elcseszett dolog ebben, hogy közben semmi kedvem menni. Sehová. Így meg mondjuk nehéz. Úgyhogy itt nyomorgok meg sírok felváltva, meg közben persze fordítok, és ma egész jól is...