LizaGazdija

A szoba valójában nagyobb, mint ahogy emlékeztem, ami jó. Kevésbé jó, hogy az új lakótárs dohányzik, ezt a vécén teszi, és erről egy árva szót sem szólt. Az meg szimplán fura, hogy a wifi jelszavát nagyon sokára adta meg onnantól számítva, hogy elkértem, és nagyon érdekesen. Áthozott egy pdf dokumentumot a pendrive-ján, azon volt egy kb. 20 karakter hosszú, betűkből és számokból álló jelszó, ezt bemásolta a jelszó mezőbe a gépemen, beállította, hogy rejtettek legyenek a karakterek, majd elvitte a pendrive-ot. Közben kb. háromszor mondta el, hogy csak én használhatom a wifi-t, Tomi nem, és csak semmi illegális letöltögetés. Utóbbit értem, nem is szoktam csinálni, mert tudom, hogy Ausztriában nagyon gyorsan nagyon csúnyán rá lehet fázni, de azt nem értem, hogy Tomi miért ne használhatná a netet. Na mindegy, ha esetleg úgy alakulna valamikor, hogy el kell mennem pl. dolgozni, amíg ő itt van, tehát nem tudom hotspotolni a mobilnetet, akkor majd megkapja a laptop jelszavát, és netezik innen...

Megkaptam a vegán lakásban a szobát, de csak csütörtök este, amikor is már igen ciki lett volna azt mondani a nőnek, aki múlt pénteken írt, hogy mehetek oda, hogy akkor bocs, de mégsem. Így most havonta 50 euróval többet fogok fizetni, plusz ki kell(ett) köhögni 400 euró kauciót, de az azért nem olyan nagy gáz, mert visszakapom (remélhetőleg, mindenesetre papírt kérek majd róla). Ma olyan hosszú napom volt, hogy el tudnék ájulni. Jó is volt, csak hosszú. Voltam - kozmetikusnál, - optikusnál (nem hordhatok kontaktlencsét, mert 25 lencse 3 hónap alatt elhordva is sokat szárított a szememen, és nem szeretném kipróbálni, mennyire tud eldurvulni ez a dolog, de a maradék 5 kontaktlencsét 2020-ig felhasználhatom, plusz szemcsepp és szemkrém kb. életem végéig), - vettem kaját, amit kiviszek magammal, aztán - hazamentem, és -- először volt közös ebéd anyuval meg apuval, aztán -- kicsit németeztem Skype-on, majd -- anya-lánya délutánt tartottunk, ezúttal úgy, hogy elmentünk shoppingoln...