LizaGazdija

csodálatos volt. Későn keltem, átmentem ebédelni Tomi anyukájához, aztán hazajöttem, azóta javítok és készülök holnapra. Mostanában hagyom abba, már a fülemen jön ki. És még nem kezdtem el fordítani, pedig annak is meg kéne lenni most már holnapra. Holnap egyébként mindenki szurkoljon! Azt találtam ki, hogy azt mondom, csütörtökön jövök utoljára. Úúú, de várom, úúúú, de várom... Az érettségizők nem fognak örülni nekem, de ha semmi nem siklik félre, hétfőn már lesz tanáruk, tehát csak egy órára megy be hozzájuk helyettes. Bárcsak :)

"kényszerbetegség", ha az ember nem tud elaludni este, amíg le nem nyomta a bejárati ajtó kilincsét, hogy lássa, be van-e zárva az ajtó. Most például simán kinyílt. Meg is állt bennem az ütő. De most legalább 100%-ig biztosan tudom, hogy kulcsra zárt ajtó mellett alszunk.

ismét elégedetlen vagyok magammal, utálom a külsőmet, így aztán újra neki kell állni küzdeni vele. Tehát csütörtökre jazz vissza, falmászás vissza, de nem tudom, a táncokkal mi legyen. Az talán már sok lenne időben. Viszont fogyni kell, nincs mese. Készen vagyok magamtól, brr...

Tomival és a diplomával: Sok gyönyörű virág (annyira sok, hogy csak egy vödörben férnek el): Fülbevaló Tomitól:   Ez az a fülbevaló, aminek az egyik felét elhagytam ősszel hazafelé menet anyuékhoz. Tomi megszerezte újra :) Ajándékbontogatás: Gyönyörű takaró és párna, anyu keze munkája: A zebra és Bence: Sziesztáznak: Álomország tengerpartján, játékok közt: