LizaGazdija

Ez úgy szokott történni, hogy sokáig csak listát írok meg hümmögök, de lépéseket nem teszek, mert akkora munka, úgysem fog beférni, satöbbi, aztán hirtelen kedvem támad hozzá, de így az utolsó pillanatban, és húsz perc alatt készre csomagolom a bőröndöt. Most is ez volt. A fene se ért engem.

Sosem kell egyedül izgulni :) Bence Ez a kép meg Kata ötlete volt, ő úgy csinálta, hogy a telefonjáról irányította a fényképezőgépet, én viszont csak a gépet használtam, mert még nem üzemeltem be a telefonos funkciót. A képen a meggyes-mákos-citromos muffin látható.

Marci kutya Liza után volt a kutyám, és bár nehezen ment, eléggé megszerettem. (Nem ő tehetett róla, egyszerűen túl hamar jött ő Liza után, hiába mondtam, hogy még nem szeretnék másik kutyát.) Szóval beteg, nem is lehet rajta segíteni, és csak kicsit lehet meghosszabbítani az életét. Pedig még nem is idős, mostanában lesz 5 éve, hogy megtaláltuk, és akkoriban saccolta az állatorvos egy év körülinek. A rossz hír hallatán úgy gondoltam, mindenképp szeretném megsimogatni, és később kiderült, még akár megsétáltatni is lesz lehetőségem. Hát kapva kaptam az alkalmon, és pénteken találkoztunk. Nem volt jó a kedve, olyan kis bágyadtka volt, pedig most még nem látszik rajta, hogy baj van, elvileg nem is érzi magát rosszul. Lehet, hogy csak rossz napja volt, unja már ő is a hideget, ilyesmi. Azért köszönt, adott puszit is - cukin emlékszik rá 3 (!!!) év távlatából, hogy nem szeretem, ha képen nyal, ezért a nyelve hegyével az orromra adott puszit. (Az ilyen puszi még csak nem is nyálas. Liza eg