LizaGazdija

Az első könyvem az írótól, tudom, szégyelljem össze magam. Ennek ellenére ma elfelejtettem kölcsönkérni anyutól a Száz év magányt, pedig lehetett volna az a következő könyvem, de így most megint egy Dahl jön majd. A történetet a cím szépen összefoglalja, valóban a szerelemről és más démonokról szól. Valós eseményből indult fantáziálás ez többnyire, amit segít a kapcsolódó legenda is. A főszereplő Sierva Maria, akit 12 éves korában megharap egy veszett kutya a város piacán, és ugyan a veszettség nem tör ki rajta, azt a gyanút nem tudja elkerülni, hogy megszállták a démonok. Ma úgy mondanánk, diszfunkcionális családban nő fel: anyja kakaót zabál reggeltől estig, mással nem ér rá foglalkozni, apja a márki, akit szintén nem izgat különösebben a gyereke ("Hány éves? Tizenkettő? De lassan nő meg!"), ezért a kislány a család rabszolgái között cseperedik, az ő szokásaikat veszi fel, az ő hitüket ismeri. A márki aztán megvilágosodik, ráébred, hogy ez a gyerek mégis az ő gyereke, és úg

Van néhány alternatív világ, amiben szívesen élnék, ha csak pár napra-hétre is. Az egyik ilyen az, amiben élnek a nagypapáim. Érdekes lett volna úgy felnőni, hogy velünk vannak. Ottó papáról még azt sem mondhatom, hogy igazán ismertem, és emlékem is kb. annyi róla, hogy féltem tőle, vagy ha azt nem is, de minimum tartottam. Ez biztosan rosszulesett neki, sajnálom is, hogy így volt, de mindig dühösnek láttam, ez lehetett a dolog oka. Tatának mindig azt mondtam, mikor megjegyezte, hogy már öreg, hogy nem öreg, amíg be nem tölti a hetvenet. Érdekes lett volna, ha lett volna lehetősége a hetvenedik születésnapja után megkérdezni, most már öreg-e. De nem volt lehetősége, addigra már két éve meghalt. Kíváncsi lennék rá, milyen lett volna tininek lenni, ha még élnek akkor, és milyen lenne most. A másik ilyen az, amiben Diana hercegnő túlélte volna a balesetét. Komolyan nagyon érdekelne, hogyan alakult volna az élete, hogyan nézne ki 50 évesen, mi lenne a véleménye a fia választottjáról, hol f