LizaGazdija

Anyuéknál, idén harmadszor. (Az azelőtti nagyon sok után, persze.) Halászlé, borleves, töltött káposzta, krumplisaláta (nem a majonézes), töltött karaj, sült hal, mézes zserbó, bejgli, pogácsa, azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Csoda, hogy még élünk. Az viszont nem csoda, hogy a két ünnep között mindig olyan jólesik a sima, mindenféle flikkflakkot nélkülöző saláta :D Ja, és anyuval együtt feldíszítettük a fát, aztán jött a Jézuska, és szépen csilingelt a csengővel, ahogy gyerekkoromban szokta. Egy csomó csodaszép és csodajó dolgot hozott. Csatot a hajamba, könyvet (hazafelé elolvastam az előszót, nagyon vicces volt, szóval a jelek szerint jól fogok mulatni olvasás közben, igaz, már csak jövőre), és kaptam egy szuper fényképezőgépet is, ami mindenféle extrákat tud, és szépen fotóz sötétben is. Remélem, a kis gépem nem haragszik - nagyon szeretek vele fényképezni, nagyon jó kis gép, de vágytam már egy eggyel komolyabbra, és a Jézuska meghallotta ezt a gondolatot. (Meg olvas blogot, höhö...

Ha megkérdezik tőlem, mit kérek karácsonyra, azt szoktam válaszolni, meglepetést. Nem tudom, például a szüleim ennek mennyire örülnek, de tény, hogy mindig ez van. Idén más van. Az imént, éppen a karácsonyfa díszítése közben rájöttem, mit kívánok. Remélem, 24-én kora délután még nem késtem el, végül is ez úgyis egy hosszabb távú kívánság. Kedves Jézuska, én azt kérem, hogy ez az idei legyen az utolsó karácsonyfa, amit egyedül díszítek fel. Nem szeretném, ha félreértés lenne, ezért azt is hozzáteszem, hogy nem meghalni szeretnék jövő karácsonyig, hanem megtalálni a páromat, akivel jövő évtől kezdve mindig együtt díszítünk majd. Előre is köszönöm.

Végül csak lenyomtam azt a maradék 3-4 óra takarítást, így szép tiszta lakásba érkezett meg a karácsony. Jó, hát semmi sem lehet tökéletes, még el kell pakolni a ruhákat a szárítóról, és el is kell mosogatni, de ezekre már semmi erőm mára, majd ha felkeltem, megcsinálom. Ajándékcsomagolás szempontjából viszont tök büszke vagyok magamra, ilyen jól még sosem álltam. 23-án éjfél előtt becsomagoltam az összes mindenséget, ami 24-én, 25-én és 26-án a fa alá kerül. Na jó, van egy kivétel, mert majd segítséget szeretnék kérni anyutól ahhoz az ajándékhoz holnap, de amúgy minden készen áll, és tök jól mutat a padlón a Mikulás-gyár. A csomagoláshoz aláfestésként Reszkessetek, betörők!-et néztem, nagyon sokat nevettem, és azon gondolkodtam, vajon máskor is szoktam-e sírni rajta, vagy csak idén vagyok ilyen nyomi. Nagyon szeretem ezt a filmet, az sem baj, hogy huszonéve készült, minden évben látom, kicsit idétlen, és kívülről tudom a szövegét. Majd holnap talán sort kerítek a második részre is, am...