LizaGazdija

Flóra már meggyógyult, nekem szerintem még készülőben van egy arcüreggyulladás, de remélem, hogy rosszul érzem. Mindenesetre úgy voltam vele, ne dekkoljunk itthon szép időben, amikor ráadásul ezer program van a városban, úgyhogy magamra kötöttem a gyereket, aztán kimentünk Schönbrunnba. Mint később kiderült, idén először rendezték meg ezt a "családünnepet," hát, leesett az állam, mennyire profi lett így első nekifutásra. A téma a környezetvédelem és a fenntarthatóság volt, ehhez kapcsolódtak a standok. Minden standnál volt valamilyen kihívás, pl. ki kellett rakni egy puzzle-t, megfejteni valamilyen feladványt, és minden család kapott egy pecsétgyűjtő lapot, ahová öt pecsétet kellett összeszedni (a saccra hetven-nyolcvan bódéból), és akinek ez sikerült, az a családjával ingyen bemehetett a pálmaházba és a labirintusba. Ez elég jó ajánlat, szuper motiváció a nagyobbacska gyerekeknek, gyűjtögették is lelkesen a pecséteket. Voltak még társasjátékok, több helyen arcfestés, egy

A tanfolyamon többször szóba kerültek már reménytelen esetek. Már persze nem az órákon, hanem az óraközi beszélgetésekben. Csak egy példa. J. tréninget tartott újdonsült call centereseknek a mobilcég tarifáiról. Kérdés: "És az mennyibe kerül az ügyfélnek, ha felhasználja az összes korlátlan percet?"  Csináltam is J-nek egy mémet, amin az áll, hogy Chuck Norris még a korlátlan perceket is fel tudja használni. Örült. No de. Ennél a témánál mindig eszembe jut a következő, nem tudom, korábban írtam-e már, de most megteszem. A lány rövid ideig a főnököm volt, üzletvezető (!). Volt egy táblázat, ahová be kellett vésni legkésőbb hetente, melyik nap hány órát dolgoztunk, ez alapján számolták a fizetésünket. Egyszer megláttam, hogy a lány, miután 6 óra 15 percet dolgozott, magabiztosan beírja a táblázatba, hogy 6,15 óra. Mondtam neki, inkább írja azt, hogy 6,25 óra. Kérdés: "Miért?" Hát, mert egy óra hatvan perc, annak a tizenöt perc a negyede, a negyed meg százalékban hus