LizaGazdija

1. Tegnap este volt lehetőség találkozni egy volt kolléganőnkkel egy teázóban, és én ennek nagyon örültem, úgyhogy elmentem oda. Összesen nyolcan voltunk vele együtt, ami meglepett, azt hittem, ennél sokkal nagyobb tömeg lesz. Teázgattunk, én narancslevezgettem, volt, aki evett, én nem, de azt az ajváros-sajtos pitát ki fogom próbálni, mert megmozgatta a fantáziámat. Beszélgettünk elég sokat, és nagyon örültem neki, hogy két órát is tudtam maradni, mert féltem, hogy egy órám sem lesz. 2. Mert az unokaöcsém és a bandája indultak egy tehetségkutatón, aminek eddig egyik fordulóján sem tudtam ott lenni, mert mindig olyan időpontra tették, ami nekem nem jó. Persze most is pont a tegnap estét szúrták ki a döntőre, amikorra nekem már megvolt a kolléganővel találkozós programom, de végül is azt a kompromisszumot kötöttem Danival meg a kolléganővel, hogy elmegyek a teázóba 7-re, és amikor megvolt a sorsolás a döntőn, amiből kiderül, hogy melyik banda mikor kerül sorra, Dani felhív, és akkor o

Ez a Mikulás nagyon modern, napjainkban már fényképet is készít, aztán el is küldi nekünk. Az alábbi hármat anyuéknál fotózta, amikor ott járt 5-én éjszaka: Ezt nekünk tette félre anyuék cipőtartójára Ezt anyunak vitte Ezt meg apunak Mikulás napján is volt például edzés, és K. sütött nekünk palacsintát, amit este 10-kor, a második óra végén meg is lehetett enni. De K. jófej, ezért mikor megkérdeztem, elcsomagolhatom-e magamnak azt az egyet, amit nekem szánt, ha nem akarok már ilyen későn enni, pláne palacsintát nem, mondta, hogy simán. Úgyhogy választottam egy nutellásat, és hazahoztam reggelire. Ez az igazi önfegyelem! Na jó, megkönnyítette a dolgomat, hogy edzés után akkor sem tudnék enni, ha akarnék, mert ilyenkor csak a víz fér el bennem. Egyébként meg idén sokaknak osztogattam mini-Mikulást, és mindenki nagyon örült neki. A kozmetikusom meg is ölelgetett érte, és majdnem ugrált, hogy milyen jó :) K. meg teljesen ledöbbent, mondta, nem hitte, hogy rá is