LizaGazdija

rengeteg idióta közlekedik. Van, amelyik nem ismeri a jobbkéz szabályt, ezért rommá töri a kocsinkat. Van, amelyik nem tudja, hogy a kocsiján van indexlámpa, ezért mindenféle jelzés nélkül vált fél pillanat alatt három sávot, persze közvetlen eléd bevágódva, meg van, amelyik mindenféle jelzés nélkül fordul be a sarkon (sehol semmi behajtani tilos, tehát nem logikus, hogy nem megy tovább egyenesen), és aztán még ő hajol ki a kocsiból és szólogat be, mikor majdnem átmegy rajtam. (Egy ilyennek egyszer visszaszóltam, hogy tán meg kéne tanulni az indexlámpa használatát, de nem vert meg.) Van, amelyik a töksötétben tökfekete cuccban ugrik a kocsi elé a zebrától tíz méterre, és még mutogat is. Van, amelyik ezerrel dönget a városban, és hiába lépek le a járdára, sőt érek be az út közepére, nem áll meg, pedig már az utca végéről is láthatja, hogy jövök, hanem inkább továbbra is minimum hetvennel suhan el tőlem tíz centire, amiért kedvem lenne bezúzni a szélvédőjét. A kedvencem mégis az, amelyik

nem nyerő ötlet egyedül kutyát sétáltatni a körúton, mert kicsit sok a gyanús alak. Éppen ezért csak az első fáig megyünk ilyenkor, aztán fénysebességgel pucolunk vissza a lakásba. Lehet, hogy nem kéne kísérteni a sorsot.

A héten megint álmodtam egy olyat, ami még most is hatással is van rám. Néha azt hiszem, csak én álmodom ilyen szürreális hülyeségeket, de szerencsére van egy blog, ahol a bloggazda eléggé sok álmát eléggé részletesen leírja. Ilyenkor mindig megnyugszom, és rájövök, hogy mindenki hülyeségeseket álmodik.   Volt több visszatérő álmom, ezek közül az egyik a repülés. Nagyon szerettem repülni. Minden héten minimum egyszer repültem évekig. És mindig tudni akartam, hogyan kell, hogy akkor is tudjak, amikor felébredek. Aztán egyszer sikerült annyira kontrollálni az álmot, hogy megfigyeltem a technikát, és nagyon örültem a fejemnek, hogy milyen ügyes vagyok. Soha többet nem repültem álmomban. Ez valami utalás lehetett arra, hogy van, amit nem kell firtatni, csak örülni kell, hogy van. Hát, sajnálom, hogy pont a repülést szúrtam el. Amúgy még most is emlékszem, hogyan kell :), és ez az egész sztori emlékeztet engem egy mesére vagy filmre, de nem jövök rá, melyikre. Talán majd egyszer.   Erre a s

a németes tangyak. Ezzel nincs is baj, csak kicsit izgulok, mert a mai hospitálás elmaradt, és lehet, hogy hétfőn egyedül kezdek. A vezetőtanárom elég komolyan megbetegedett, ezért alakult ez így. Holnap meg kell szerezni a tankönyvet, csinálni az új szöveghez feladatot, aztán hajrá. Olyanokon izgulok, hogy most akkor olvastassak-fordíttassak, vagy csak olvassák el magukban a szöveget, és legyen több feladat. Utóbbi mellett a kommunikatív módszer szól, előbbi mellett meg a csoport ismerete és a kommunikatív módszer határai, plusz a saját élmények. Angolból hetedikben még simán olvastunk-fordítottunk, pont azért, amit most is hallottam: egyetlen félreértett szócskán is borulhat a szöveg megértése. Viszont arra is emlékszem, hogy kb. kilencedikben már csak hangosan olvastunk, aztán már az is elmaradt. Őszintén szólva az angolos tangyakon nagyon szerettem volna belelátni a kilencedikesek fejébe, hogy mit értenek meg a kommunikatív módszerrel egy hosszabb szövegből. A rövidebb szöveggel ne

Megy a pánikkeltés rendesen. Én nem tudom, mit higgyek, de valamiért inkább annak hiszek, aki azt mondja, ez a vírus már vagy 30-40 éve ismert, és semmivel nem durvább, mint a "sima" influenza, a védőoltás meg csak mentőakció gyógyszergyáraknak. Részben ezért nem is fogom magam beoltatni. "Sima" influenza elleni oltást sem mostanában kaptam utoljára, mert amióta anyu megkérdezte róla a véleményemet, mindig azt mondtam, hogy nem szeretném. Azt a stratégiát választom, hogy eszem sok zöldséget, gyümölcsöt, mézet, iszom forró teát, és reménykedem, hogy a szerencsém most is kitart mellettem, és most sem lesz semmi bajom. Valamiért nehezen tudom elképzelni, hogy 23 évesen meghaljak influenzában. Nem fér bele a terveimbe. Arra azért kíváncsi leszek, összesen hányan fognak meghalni. Eddig három embernél tartunk, ha jól tudom, és mindháromnak voltak egyéb betegségei. Sima influenzában is meghal minden évben 3-4-5 ember, akinek van mellé mondjuk egy mellrákja, amit kemoterápi

felhívtak valami biztosítótól, aminek a nevét nem is értettem elsőre, másodikra meg nem bírtam megjegyezni, és visszautasíthatatlan ajánlattal álltak elő. Ha minden hónapban befizetek kétezer forintot, akkor közlekedési balesetben bekövetkező halálom esetén 14 millió forintot kapok. Örülök, hogy ezt telefonon közölték, mert olyan széles vigyorra húzódott a szám, hogy jobb is, hogy nem látta a pasi, aki hívott. Eszembe jutott, mekkora üzlet ez: megkötöm a biztosítást, aztán elhunyok valami balesetben, és akkor anyuék eladják a lakást, hozzácsapják a 14 milliót, és csodaszép házuk lehet. Ezt anyunak is elmondtam, de azt mondta, ez neki nem igazán érné meg. (Azért nem Tomiról beszélek, mert jelen helyzetben nyilván anyu örökölne utánam. Tudom, a biztosításnál kedvezményezett van, de gondolom, egyelőre az is ő lenne. Vagy később is. Na igen, ennyire nem mélyedtem el a fantáziálásban.) Ja, ha nem patkolok el a balesetben, de azért kórházba kerülök, akkor napi 25 ezret fizetnek. Ennek elég k

Ma olyan furcsán alakult a délutánom, hogy azóta sem értem a dolgot. Most vagy én értettem félre valamit, vagy nem. A baj az, hogy kristálytiszta emlékeim vannak arról a beszélgetésről, és akkor nem értettem félre semmit. Kérdés, hogy akkor Andi mit értett félre? Vagy most mi van? Nem szeretem az ilyet, mert aztán mindig feszült vagyok, hogy mit bénáztam el.

a veresegyházi medveparkba látogattunk. Bence nagyon élvezte, leginkább talán az tetszett neki, hogy a macikat etethette mézzel, igaz, csak segítséggel. Másik kedvence a játszótér lett, aminek a kedvéért még a kisvonatozásról is lemondott. Majdnem lovagolt is, de végül nem mert felülni a pacira, úgyhogy legközelebb újra megpróbáljuk feltenni, hátha. Matyi végigaludta az egész programot, pedig vagy négy órán át tartott. Összesen egyszer kelt fel enni, és akkor sem sírt, csak nyöszörgött. Azt is megfigyeltem, hogy Kata gyakorlott anyuka lett. Van az a vicces mondás, hogy az első gyereknél még kifőzöd a cumit, ha kiesik a baba szájából, a másodiknál csak beletörlöd a ruhádba, a harmadiknál meg minden további nélkül visszadugod a szájába. Nekem az az eset rémlett fel, mikor Bence 1-2 hónaposan nyöszörgött ebédnél, hogy éhes, amire az anyukája iszonyatos tempóban benyomta az ebédjét, hogy minél hamarabb jó legyen a gyereknek. Most Matyi nyöszörgésére egy szendvics felénél így szólt: "J

volt múlt szombaton. Lázáros osztály, 24-ből tíz ember jelent meg. Alapvetően jó volt a hangulat, bár néha kínos csönd telepedett a társaságra. Az is fura volt, hogy az egyik lány kicsit berúgott, és viszonylag kínos jelenetet rendezett, ami miatt a buli kicsit hamarabb véget ért, mint terveztük, mert egy másik lány véget vetett neki. Ettől függetlenül jó volt látni őket, legtöbbjükkel 12 éve nem találkoztam, és már várom a következő alkalmat, amin remélhetőleg kicsit többen megjelenünk.