LizaGazdija

Kifizettem az októberi lakbért, és bejelentettem a lakótársnak, hogy elköltözöm. Nem örült, gondolom, nem sok kedve van új embert keresni, de hát ez van. Én mindenesetre megkönnyebbültem. Hazajöttem, elballagtam az Arénába, és örömmel láttam, hogy van náluk Humanic. Nem véletlenül szeretem ezt a boltot - bementem azzal a céllal, hogy őszi cipőt veszek, és szerintem kb. 10 perc múlva már kint is voltam, kezemben az őszi cipőmmel. Remélem, beválik. Magassarkú, de vastagabb és kisebb a sarka, mint a kényelmetlen cipőmnek, valamint ez nem félcipő, hanem rendesen zárt. Hát, majd meglátjuk. A testem nagyon értékelte ezt a hetet, úgy tűnik. Jóval többet dolgoztam, mint amihez hozzá vagyok szokva. A két-három héttel ezelőtti normát alapul véve 5 nap alatt 9 napot dolgoztam le, ráadásul állati sokat stresszeltem, kb. végig görcsben volt a gyomrom. Meg is érkezett a jutalom: ma már fájós torokkal keltem, és hazafelé úgy kitört rajtam a nyavalya, hogy sírni lett volna kedvem. Vicces módon el

2013-ban anyuval elbúcsúztunk a Vidámparktól. (Ami azóta sem nyílt meg Budapest semelyik külvárosában, csak szólok.) 2014-ben ellátogattam Málta három megalitikus templomába is. Láttam a tarxienit, valamint a Mnajdra és a Hagar Qim nevezetűt. Óriási élmény volt, bármikor szívesen megnézném ismét bármelyiket. 2015-ben sétáltam Bécsben, és olyan fotókat készítettem, amelyekből kiderül, még bíztam benne, hogy nagyon fogom szeretni a várost. Hát, a remény hal meg utoljára, de az elmúlt egy évben sajnos kételyeim támadtak, és még nem múltak el. 2016-ban megtartottam két csoport 4 óráját, majd felültem a vonatra, és hazajöttem. És most jó nekem.