LizaGazdija

Jó, végiggondoltam, én sem mindig tartom be, amit ígérek. Csütörtökön például megígértem egy nálam okosabb és tapasztaltabb embernek, hogy egész hétvégén nyugodt maradok és mosolyogni fogok, történjék bármi is. Ehhez képest a szinte kontrollálatlan düh kicsit ígéretszegésnek tűnik, bizonyos szempontból, ha úgy nézzük. Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy mindennek az alapja a bizalom, aminek az alapja a megbízhatóság, és nem könnyű megtanulni bízni valakiben, aki tízből nyolc esetben nem tartja meg a szavát.

amikor a Városligeti Műjégpálya nem tud látogatókat fogadni január 5-én, mert az enyhe időjárás miatt gyors tempóban olvad a jég. A Mű jégpályán, értitek. Ezzel együtt megérkezhetne már az a kib. tél, esetleg eshetne egy kis hó, mennék korizni, hótalpas túrázni, csúszkálni a Normafához. Ez, ami most van, ősznek is gyenge, és utálom.

Ez még csak nem is igazi könyv, ráadásul nem is az enyém, csak neveletlen módon elolvastam, mielőtt odaajándékoztam annak, akinek vettem, de ha már így belejöttem, hát értékelem ezt is. Kellemesen idétlen, jókat lehet mosolyogni rajta. Mondhatni, édes kis semmiség. Mintegy negyed óra alatt el lehet olvasni, kellemesen agyrohasztó, garantáltan lelazul tőle az olvasó. A kedvencem a mottó ( Ki az oroszlánt szereti, antilop nem lehet ) és az araszlános poén. Képzeljétek, még pontoztam is. Négy csillagot kapott az ötből.

Óvodás korom óta nagyon ritkán volt kifestve a körmöm, leginkább csak az elmúlt három hétben, akkor is csak azért, mert kaptam egy ilyet a névnapomra anyuéktól (háztetőset, lila színben). Az okot egyszer elmeséltem, talán pár éve, de mivel nem működik ez a rendkívül hasznos kereső a blogon (tényleg, nektek működik?), nem tudom linkelni a bejegyzést, úgyhogy röviden összefoglalom a lényeget ismét. Anyu sosem festette a körmét, máig sem teszi, 26 év alatt talán egyszer láttam rajta körömlakkot, Nagyi viszont festette, és nekem megtetszett a dolog. Egyszer, amikor még bőven óvodás koromban a gondjaira voltam bízva, megkérdeztem, elvehetem-e a piros körömlakkját, kifesthetem-e a körmömet. Ő meg lelkesen belement. És hagyta, hogy nekiessek a kezemnek. Ugye, egy óvodás gyerek esetében jól fejlett finommotoros mozgásról még aligha beszélhetünk, amit gyönyörűen illusztráltam is: minimum a második ujjpercemig vörösre pingáltam mind a tíz ujjamat. Nagyi valami nagyon furcsa oknál fogva ezt n...