LizaGazdija

A Műjég szervezett mára egy olyan programot, hogy este 8-tól 11-ig még nyitva maradtak (amúgy 8-kor zárnak), és 1000 forintért lehetett csúszkálni a hétvégi alapár (2000 Ft) helyett. Eleinte gondolkodtam, hogy menjek-e, de nem tudtam eldönteni, többek között azért sem, mert a decemberi esés, ami után egyébként majdnem egy hónapig lila volt és fájt mindkét térdem, elbizonytalanított. Aztán amikor hazaértem anyuéktól meg a belvárosjárásból (megjött a kontaktlencsém!), már este 8 elmúlt, és úgy éreztem, én ma innen már sehova. Aztán ültem kb. egy órát, kicsit többet, tényleg iszonyú fáradt voltam, annyira, hogy amikor el akartam olvasni, hogyan kell beállítani, hogy a fényképezőgépemet a telefonommal irányítsam, egyszerűen nem bírtam felfogni a szöveget, nem álltak össze mondatokká a szavak. Ekkor meggyőztem magam arról, hogy inkább hasznos dolgokkal fogom tölteni az estét, pl. bepakolom, amit lehet, mert hétfőn utazom. Viszont nemsokára kinéztem az ablakon, és gyönyörűen szakadt a hó még...

Hát, az tegnap volt, de most pótolom. Arra gondoltam, jó ötlet lenne megismerni egy új magyar verset ebből az alkalomból. Mármint egy olyan verset, amit eddig nem ismertem. Erre esett a választásom, mert nagyon igaz: Babits Mihály: Névjegyemre A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha! S e rövid név, értelme tárva, tudjátok mégis, mit jelent? Egész világot, önkörében, mely zártan, szuverén kereng. S nem kisebb, mint a ti világtok, mely földből s csillagokból áll: két vége van minden világnak a születés meg a halál. Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld között valókkal még nagyobb; s mindenképp más a tieteknél: én nektek idegen vagyok. S világom tág, de idegennek belé a bemenet tilos: jaj, mért egy örök idegennek jelzé nevét e papiros?

Sokat hallottam a Narnia krónikáiról itt-ott, mindig a Gyűrűk Urával párban emlegették, mert a két író ismerte egymást, és időnként kikérték egymás véleményét a műveikről. Mire leforgatták az első részből készült filmet, már nagyon kíváncsi voltam, úgyhogy megnéztem a moziban, sőt talán még a következő kettőt is, bár igazából nem tudnám már megmondani, hogy A Hajnalvándor útját is láttam-e, vagy csak az előzetest sokszor. Az első film nagyon tetszett, ezért megkaptam a regényfolyamot Nagyitól karácsonyra, és A varázsló unokaöccsét nem sokkal később el is olvastam. Kár, hogy ennyivel Az oroszlán, a boszorkány… előtt történt, mert így csak kevés dologra emlékszem belőle, pedig tudom, hogy most hasznosak lettek volna ezek az emlékek. Először is azon mosolyogtam, hogy ez egy gyerekkönyv, és micsoda akciófilmet forgattak belőle. Például Peter első csatája eltart vagy egy bekezdésen keresztül, és a könyv másik két leginkább feszültséggel teli jelenete sem hosszabb fél illetve két olda...