LizaGazdija

Zoli, Kata férje pénteken Pesten járt, és ha már itt volt, elhozta a fényképezőgépemet, amit Tomi át is vett tőle, ilyen jófejek voltak mindketten. Már alig vártam, hogy végre megírhassam a húsvétos bejegyzést, csak aztán meghalt a netem. Sok próbálkozás után végül az ügyfélszolgálat oldotta meg a kérdést, de ez csak átmeneti megoldás, mert így nincs WiFi, ami kicsit kényelmetlen. De a lényeg, hogy net is van, fényképezőgép is van, így bejegyzés is lesz. Először jönnek azok, amiket az én nyuszim hozott: Nyuszik és tojások. Idén nem volt hangulatom tojást festeni, úgyhogy a nyuszi csokitojással jutalmazta a locsolókat. Mind az ötöt. (Apu, Tomi, Zoli, Bence, Matyi) Éva néni csokitojástortát kapott a nyuszitól. Ezt meg én csináltam a családnak. Egyszer már megpróbáltam ezt a típusú túrótortát, de az alja nem ízlett (darált keksz + margarin, fúúúj), de se kedvem, se erőm, se időm nem volt piskótát gyártani, ezért most a csokitojástorta anyagából ( Sport szelet ) vettem köl...

Megvan az első Cserpes-termék, ami nem ízlett. Ez a vaníliás krémtúró. Nem is azt mondanám rá, hogy nem jó, mert az nem fejezné ki eléggé a helyzetet. Talán a tragikus közelebb áll az igazsághoz. (Amúgy még csak nem is az ízével van a legnagyobb baj, hanem az állagával. Az nekem valahogy... pfujj...) De a Cserpest úgy általában nagyon szeretem, majdnem minden nap veszek tőlük joghurtot, mert az isteni finom, és a péksütik meg a túró rudi is el vannak találva. Csak ez a szegény krémtúró, ez lóg ki a sorból.