Pillanatok
Reggel kissé kómásan álldogálok, várom a villamost, és hirtelen meglátom, hogy egy méh mászik be a blúzom alá a vállamnál. Szerencsére mielőtt pánikba tudnék esni, eltartom magamtól a blúzt, mire elrepül. Ülök a villamoson, olvasok. A budai hídfőnél bezárja az ajtót villamos, majd bemondják: "A villamos Újbuda-Központ felé közlekedik." Elindul a villamos, majd a következő szöveg: "Fehérvári út-Szerémi sor következik." Még jó, hogy nekem a Móriczról megy a hetes buszom. (Nyilván a stressz miatt történt, amit a méh okozott. És óriási mázli, hogy a piactól a Móricz csak kb. négy perc séta. Az meg gáz, hogy ez is nyilván akkor történik, amikor késésben vagyok.) Az órámról hazafelé ülök a hatos villamoson a Móriczon, olvasok. Egyszer csak felszáll két asszony két gyerekkel, és egyikük válltáskájában ül egy liba. Úgy értem, konkrétan egy élő liba. Ezen elmosolyodtam, aztán azon is, hogy megijedtek tőle emberek, mekkorát ugrottak, mikor meglátták. Azóta sajnálom szegényt.