Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 16, 2013

Polgárháború

Végtelenül szomorú, amikor egy ország lakói, akiknek egy a történelmük, egy a kultúrájuk, egy a nyelvük, egy az otthonuk, halomra ölik egymást, mert más a véleményük a politikáról. Kérdéses, tudnék-e felszabadultan nyaralni, ha tudom, hogy tőlem nem messze ez az öldöklés folyik. Nem tudom, ez a kép valódi-e, de ha igen, az hátborzongató. Amellett, hogy rossz érzés lenne azzal a tudattal pancsolni, hogy közben polgárháború van az országban, nem is érezném biztonságban magam. Állítólag még biztonságosak az üdülőhelyek, de arról mondjuk nem beszél senki, hogyan jutnak el biztonságosan a turisták a reptérről az üdülőhelyre, ráadásul egy ukrán lap már arról ír, hogy Hurghadán is volt összecsapás, amiben egy külföldi turista meghalt, tizennégy másik meg megsérült. Sajnálom azt is, hogy csődbe ment a Best Reisen. Mi velük voltunk Tunéziában öt éve, és nagyon jó kis társaságnak tűntek. Nyomasztó az egész. Jó lenne, ha sikerülne valahogy rendezni a soraikat, és vége lenne az öldöklésnek.

Kis színes

Kép
A srác arról érdeklődik a Twitteren, van-e a környéken díler, akitől füvet vehetne, és kéri az illetőt, hogy fáradjon a munkahelyéhez, amelynek a nevét is odaírja, nyilván. Erre válaszol a helyi rendőrség (még mindig a Twitteren): "Király! Mi is jöhetünk?" És ez nem kitaláció meg vicc, ez egy megtörtént eset. Made my day. Kiegészítés: Az mondjuk ront a történet viccértékén, hogy a srác munkanélküli lett az eset miatt. Remélem, hamar talál új munkát, és ezzel a malőrrel is okosabban vág bele.

Ezt kérem karácsonyra

Kép
Van egy oldal a Facebookon (meg azon kívül ), amit egy huszonéves srác üzemeltet. Minden nap feltesz három-négy fényképet, amikben az a közös, hogy embereket ábrázolnak, csupa olyat, aki New Yorkban él. A képek mellé mini párbeszédeket is mellékel, általában kérdés-felelet formájában, így az olvasó megismeri a képen szereplő(k) életének egy epizódját. Arra ébreszt rá ez a projekt, hogy minden ember egy könyv, és ha kicsit figyelhetsz, megismerhetsz belőle egy-két lapot. Arra is ráébreszt, hogy minden ember egy kalandfilm, akinek egy-két jelenetét te is megnézheted. Nagyon izgalmas, nagyon érdekes, én alig várom, hogy leüljek a Facebook elé, és visszakeressem, miket posztolt a srác, amíg nem voltam gépnél. Közben arra gondolok, hogy kellene egy ilyen projekt Budapesten is. Persze nem én fogom elindítani, mert 1. az ötletlopás lenne, 2. nincs nekem ehhez elég kitartásom. A srác nemrég kitette azt a körüzenetet, amit az oldal indulásakor küldött el az ismerőseinek, amiben arra