LizaGazdija

- Egy kicsit dolgoztam (lefordítottam egy fülszöveget, átnéztem egy könyvem szerkesztett változatát, tartottam két angolórát). - Megnéztem a Piacok Napját. Érdekes volt, egy csomó szép dolgot láttam, és még mindig vonzódom a régi dolgokhoz, szóval megtapogattam néhány 100 éves vagy annál is idősebb könyvet, és kicsit lehidaltam, amikor egy gyönyörű ékszereket gyártó lány elmesélte turistáknak, hogy abban a szép medálban pl. egy szétvagdosott, 1877-es újság egy darabja látható.   Egy ilyen póló vagy vászontáska kellett volna, de valami 4000 Ft volt darabja, és annyit nem akartam rászánni. Helyette lett piros vászonfülbevalóm sokkal olcsóbban, az is szép.   - Megkóstoltam a Levendula Fagyizó levendulás csokifagyiját. Finom volt. - Megnéztem a Kacsafutamot. Eredetileg azt terveztem, kacsát is nevezek rá, de azt az indítás előtt negyed órával már nem lehetett. A rajthoz készülést látva nem is csodálkoztam ezen. Így csak végignéztem a versenyt a rakpartról. Jó gyors

Most már vagy háromszor-négyszer jártam a Keletinél, mióta itthon vagyok, pedig egyébként akár évek is el tudnak úgy telni, hogy a környéken sincs dolgom. Döbbenetes az az embertömeg. Bennem nem félelmet, hanem végtelen szomorúságot kelt a látvány,  mert az jut eszembe, hogy ha itt kezdenének lőni, engem sem érdekelne, mennyire kellek máshol, igyekeznék minél gyorsabban minél messzebbre kerülni itthonról, pláne, ha lenne gyerekem, és nagyon izgulnék, vissza ne küldjenek. Nagyon ijesztő, hogy ennyi rengetegen jönnek, mert tényleg nincs hova tenni őket, ennyi embert szerintem egyik ország sem képes befogadni. Nekik viszont valamit csinálni kell, mert nem szeretnének meghalni, és ha már elindultak, akkor valószínűleg nem valami lepukkantabb országban akarnak letelepedni, hanem olyan helyen, amiről azt hallották, hogy ott jó. Persze, vannak, akik csak az első országig mennek, valamelyik szomszédig, de az emberek különbözőek - van, aki csak a közvetlen veszély elől menekül, és onnantól már

Ma lett 6 éves a kisebbik unokaöcsém, Matyi, úgyhogy meg is volt a születésnapi ebédje és ünneplése anyuéknál. Cukin izgult, mit fog kapni, és szépen játszott együtt Katával meg a bátyjával, Bencével. Még nem megy iskolába, de már tud olvasni, mégpedig jól. Tisztára mintha magamat látnám: a család nagy része a nappaliban beszélget, ő meg elvonul egy másik szobába, és hangosan olvassa az ajándékba kapott könyvet, és látszik a kis arcán, mennyire boldog és büszke. Hát, mi is boldogok és büszkék vagyunk :) Remélem, akkor is szeret majd olvasni, amikor már nem lesz újdonság neki ez a készség. Hú, ha majd megismeri például az indiános könyveket, Lázár Ervint meg a Harry Pottert... Büszke nagyfiú :) Izgul Családilag szerelték össze a Legót (főleg Kata, a többiek kicsit elkalandoztak időnként) Délután apu hazavitte Katáékat, csak előtte még elmentek vásárolni az Auchanba, és akkor engem is elvittek a Decathlonhoz. Van nekem egy Newfeel cipőm, 2012-ben vettem náluk, és azóta