Dühöngő
Én annyira dühös vagyok, hogy ennyire még talán soha. Meg csalódott is. Egyértelművé vált, hogy kiállást magam mellett nem is kell várni, ugyanis ebben a történetben is én vagyok a hülye, mit rinyálok annyit, mi ez a dráma, ésatöbbi. És a drasztikus is én vagyok. Meg még a rendetlen, aki soha semmivel nem készül el, na az vagyok még én. A pihenése istenien alakul. Bevállalt a hétre két darab Pest-Hévíz-Pest túrát, miközben mindig mondja, milyen hülye hangja van a kocsinak. Hát, a második Hévíz-Pest útvonalon a kocsi köszönte szépen, és megállt pihenni. Úgy végleg. Mondta is Tomi, hogy ne nagyon várjam, nem érdemes. Hiszen szabadnapja van, az a hazajövetelünk óta ezen kívül pontosan kettő volt, de sebaj, biztosan lesz majd még máskor is. Csak nehogy holnapra valami programot csináljunk, nehogy ne tudja kipihenni magát véletlenül. A delfint egyébként majd ragasztjuk, úgy egy hete. A gerincemben futkározik a düh, hogy egészen pontosan fogalmazzak. A gerincemben érzem. Én ilyen dühös még t