Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 16, 2010

Ez milyen?

Valami okos program/ember/stb. a saját emilemről küldött nekem spamet/vírust. Vajon komolyan azt gondolta az a valaki, akinek a keze ebben benne van, hogy meg fogom nyitni, hátha küldtem magamnak angolul (!) valami levelet, csak már nem emlékszem?

A folytatásban

még izgalmasabban alakult a történet. Mikor visszamentem, először várattak vagy 10 percet is talán úgy, hogy közben ketten voltak az irodában, és az egyik index.hu-t olvasott, a másik talán iwiw-et. Aztán be akarta írni az ügyintéző a régi összeget fizetésnek, mire szóltam, hogy az irodában ülő másik nővel másban állapodtunk meg, erre az ügyintéző megsértődött és elrohant. Akkor volt egy kis fight, hogy most jár-e nekem a több vagy sem, ki döntötte el, hogy többet kapok, ilyenek, ott előttem. Amúgy sokáig az, akivel lebeszéltem, nem is szólt egy szót sem, ez is fura volt. Aztán végül kaptam magasabb fizetést, meg burkolt lecseszést, amiért éppen nem tartottam magamnál egy ezrest, hogy visszaadhassak. Olyan feldúltan jöttem el... fúúú... Sok lesz ez már nekem a jóból.

To-do list

1. Reggeli óra. Négyen voltak, aranyosak voltak. Pipa. 2. Nyelviskola 1. Szerződés nincs bent, sőt az sincs bent, akivel megbeszéltük, hogy fél 10-re megyek. Kedden majd újra próbálkozom. Fail. 3. Questura. Végigálltam a sort, kb. 20 perc lehetett, kaptam matricát a diákomra, így ma vagy holnap olcsóért fogok kb. 100 oldalt fénymásoltatni, és hétfőtől megint olcsóért utazom a bkv-n. Pipa. 4. Nyelviskola 2. Mondhatni, csak a szokásos. Nem tudnak róla, hogy ma fizetésért jövök, amúgy se jöjjek 11-re, mert csak délután 3-4 körül van pénz. Megkérdezik, nagyon kell-e a pénz. Hát, nem bánnám, végül is megdolgoztam érte, meg aztán van egy pár befizetetlen számlám meg egy foszló gatyám (már megint...), ami helyett sürgősen új kell, és ezeket ebből a pénzből terveztem fedezni. No problem, persze, mindent megértek, majd visszajövök 3-4 körül, amikor is lehet, hogy hazaküldenek majd, hogy jöjjek vissza jövő csütörtökön. Nem ígérem meg, hogy akkor nem fogok cirkuszolni. 5. Ruhavásárlás. Annak elle...

Megvilágosodtam!

Egy kedves kommentelő egy autós fórumon (amit időnként linkelnek az index címlapra, és ha érdekesnek tűnik a cikk, elolvasom) végre megmagyarázta, miért is teker a legtöbb bringás a járdán gyalogosok között cikázva, centikkel a kutya mellett elhaladva (a kutyára nagyon érzékeny vagyok, valahogy súlyosnak tartanám, ha átmenne a csülkén egy ilyen bringás): "Minden kisgyerek a járdán kezd bringázni, és a legtöbben nem érzik a felnőtté válás konkrét napját, tehát maradnak a járdán, ahogy addig." :D Tegyük hozzá, később említett kommentelő is beismeri, hogy szokott a járdán bringázni. Én meg azt ismerem be, hogy nekem apu a felnőtt bringám átadásakor megmondta egyértelműen, innentől kezdve nem mehetek a járdán, mert ott ezzel a bringával már tilos, ezért én azóta csak Erzsébeten tekerek. A belvárosban eszembe se jutna, mert ugye a járdán elvileg nem lehet, az úttesten meg még elcsapna valami félőrült a menő kocsijával, mert nem vesz észre, vagy csak nem érdekli, hogy jövök.

Álom, álom...

Tegnap délután érdekes élményben volt részem. Délután ledőltünk aludni Tomival, én azonnal el is aludtam, ahogy becsuktam a szemem, elég fáradt voltam. Egyszer csak felébredtem, és idejöttem az asztalomhoz, hogy összepakoljak az órámra, amire hamarosan indulni kellett. Pakolásztam, pakolásztam, aztán egyszer csak felébredtem, ott feküdtem az ágyban Tomi mellett. Gondoltam, ez érdekes, na de mindegy, akkor most tényleg felkelek, tényleg összepakolok. Összerendeztem a könyveket, pont úgy, mint álmomban, és akkor hirtelen kinyitottam a szemem, és ott feküdtem az ágyban Tomi mellett. Ez már nagyon-nagyon fura volt, de gondoltam, mindegy, szoktam furákat álmodni úgyis, úgyhogy felkeltem, odamentem az asztalhoz, összerendeztem a könyveimet.... És akkor kinyitottam a szemem, és ott feküdtem Tomi mellett az ágyban - ezúttal tényleg felébredtem. Ilyen furát még sosem álmodtam, kicsit ijesztő is volt őszintén szólva. Az Eredet is eszembe jutott erről - az a legalsó szint, amikor legelőször álmod...