Éjjeli beszélgetés
Felébred 2-kor a megfázott gyermek, aki este annyira nem volt jól, hogy nem is evett. Sír. - Menni! Menni! Enni! Jó, lemegyek*, kenek neki kenyeret, felmegyek. Boldogan eszeget, majd egyszer csak megszólal: - Kukás nem. Kukás elment. Ez annyira szürreális és vicces volt így hajnali 2 után a majdnem töksötét szobában, az ágyon ülve. De hát biztos a kukásautóval álmodott - nagyon szereti nézni, ahogy elviszik a szemetet. *Ez Sümegen történt, ahol az emeleten aludtunk, a konyha meg a földszinten van.