Sosem eseménytelen
Ma nagy esemény volt az órámon: valakit végleg kiborított egy másik valaki. Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy A borította ki B-t. Az ebben a szép, hogy A semmit sem csinál, csak szorgosan részt vesz az órában, valamint sokat humorizál, viszont a humorát nem értik a többiek, ezért - mint kiderült - időnként megsértődnek rajta. Az volt a szitu, hogy B sírva kirohant, C, aki a barátnője, utána, és mivel öt percen belül nem jöttek vissza, adtam feladatot a csoportnak, aztán kimentem a mosdóba megnézni, minden oké-e. (Ez visszanézve hiba volt, de már mindegy.) Ekkor elmesélték, mi a baj, mire mondtam, hogy akkor majd úgy intézzük, hogy A ne velük legyen egy csoportban a csoportmunkáknál, és hozzátettem, hogy A amúgy semmi rosszat nem csinál, nem rosszindulatú, nem akar bántani semmit, egyszerűen arról van szó, hogy nem kedvelhet mindenki mindenkit. Ezt B is belátta. B negyed órával később elment az óráról, mert dolga volt, mi pedig megkezdtük a szünetet. Én kimentem, mert szünetben s