LizaGazdija

Még Tomi ismertetett meg a sorozattal, ami először nem tetszett, mert tök átlag akciófilmnek tűnt, és én az akciófilmeket nem szeretem. De aztán eljutottunk a Tokiói hajszáig, ami valami egészen elképesztően jónak tűnt a maga nemében, azóta is idézgetek belőle humoros beszólásokat. Ez itt a kedvencem. Volt ugyan egy rész, talán a negyedik, ami valami kritikán alulira sikeredett, de sajnos az van, hogy ha rákapok egy sorozatra, akkor mindig megnézem a következő részt, akkor is, ha a legutóbbi borzalmas volt. (Ezért aztán például a Jégkorszak következő részét is meg fogom nézni, ha lesz neki, meg a Karib-tenger kalózaiét is, pedig mindkettő pocsék volt legutóbb.) Igaz, ez a hatodik rész már másfél hónapja kint van, de én csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem a moziban. Ezeket a filmeket moziban kell nézni, csak mondom. Nem tudom megmondani, mi az oka, de a száguldozó kocsik meg a verekedések boldogsághormont termelnek bennem. Csak ennek az egy filmnek az esetében, egyéb...

Ennek jegyében összekaptam magam, felálltam, nincs több sírás, nincs több nyöszörgés, megyek előre, és mindenki megpukkadhat, akinek meg kell.

És az milyen, amikor 7 perccel az óra kezdete után ír a diák, hogy majd kb. 10 perc múlva ér ide? Nem merül fel, hogy esetleg nem itthon üldögélek egész nap, hogy bármikor lehessen jönni-menni, hanem mondjuk van egyéb dolgom is? Mint ahogy tényleg nem itthon üldögélek egész nap, hanem mondjuk van egyéb dolgom is.

Meg az is érdekes volt, amikor csütörtök reggel arra ébredtem, hogy valaki áll az ágyam mellett, és engem néz. Egyedül élek. A kutya volt az, aki aznap nálam aludt. Az ágyam a galérián van. A kutya tehát súlyosan elszemtelenedett. (De azért szeretjük.)

A metróból felfelé jövet, még a mozgólépcső előtt megszólított egy anyuka, aki babakocsit tolt, és aki mellett ott totyogott egy tündéri aranyos, szőke kislány. Ilyen, csak szőkében: - Ne haragudj, megfognád a kezét? A kislányra célzott, aki abban a pillanatban már nyújtotta is felém a kezét. Annyira édes volt :) Simán feljött velem a mozgólépcsőn, bár amikor megkérdeztem, hogy hívják, arra nem válaszolt, kissé zavarban volt. Nekem is kell egy ilyen kislány! Jó lesz barnában is!

Az első a TBBT mai adagjából. Leonard Sheldonnek: "Then I believe that God created the world in six days, and the seventh, he made you to annoy me." (Akkor én meg abban hiszek, hogy Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, és a hetediken megteremtett téged, hogy engem idegesítsél.) A másik egy szerencsesüti. Ma különösen szépet kaptam: "To love a person is to learn the song that is in their heart."  (Szeretni valakit annyit tesz, mint megtanulni a szíve dalát.)

Azé' az tényleg mindennek a legalja, amikor megírjuk a kis cikkünket arról, hogy a híres színésznő, aki amúgy terhes, "bálnásodik", és hogy néz már ki. Ez kész, ez kész, ez kész!

Mindent megadok magamnak, amiről pillanatnyilag úgy érzem, hogy attól jobb lesz. TBBT-t, csokit, gyümölcsöt, Margitszigeten olvasást, úszást, futást, új felsőt. Mondjuk valamelyik nap inni lett volna kedvem, na, azt nem adtam meg magamnak, mert én nem iszom soha, csak vizet. Most meg azt fogom megadni magamnak, hogy hekket eszem. Van ugyanis egy kupon, amivel 2500 Ft-ért lehet kapni kettő darab hekket sült krumplival, savanyú uborkával meg két liter kólával. Először majdnem lebeszéltem magamat róla, mondván, én egyedül vagyok, ki eszi meg a másik adagot, de aztán rájöttem a megoldásra: két napi ebédemet veszem meg ily módon. A sült krumpli másnapra kicsit már szottyos lesz, de kit érdekel az? Már csak azt nem tudom, mit csinálok a két liter kólával, de majd biztos elosztogatom a tanítványoknak. Amúgy még a sushit sem rendeltem meg. Az lesz majd a harmadnapi ebéd. Azért megy nekem ilyen nehezen az ételrendelés, mert az elmúlt fél évben csodálatosan magamba neveltem, hogy csak olyan kajá...