LizaGazdija

Alsóban, a jelek szerint másodikban tanultunk egy nagyon szép verset anyanyelv órán. Arra emlékeztem belőle, hogy egy fekete csikóról szól, és azt mondta a tanító nénink, hogy a vers arról szól, hogy meghalt a költő kisfia. Rendszeres időközönként eszembe jut a vers most már vagy 22 éve, de még sosem sikerült kideríteni, mi is a címe, és hogy is volt a szövege. Az is akadályozta a sikert, hogy valamiért úgy rémlett, Nemes Nagy Ágnes műve, és ez félrevitte a nyomozást. De ma áttörést értem el! Megvan a vers. Íme: Kiss Anna: Az a fekete kiscsikó Az a fekete kiscsikó Aki kertemben kóborolt Nem ette a sós kenyeret Édesgyökér-zablája volt Amíg kertemben kóborolt Tördelhette a violát. Húzza a Göncölszekeret Nagy hideg lehet odaát Még mindig gyönyörű, és most úgy örülök, hogy végre megtaláltam. Ez a siker egyben reményt is ad, hogy egyszer az a (nép?)mese is előkerül, amit szintén alsóban olvastunk, és szintén nagyon szerettem. Nem tudom, miről szólt, csak annyi maradt meg, hogy valak

A kollégák megnyugtattak, hogy még sosem mondtak le egy csoportot sem, akármilyen kevés hallgató volt is benne. Gondolatban megköszöntem a titkárnőnek, hogy még csinált nekem egy kis stresszt, ha amúgy nem lett volna elég. A héten az öt ember mellé még találtak hét újat a szintfelmérőn. Így történt, hogy csütörtökön dugig volt a termünk, és több volt az új, mint a régi. Elég kaotikus lett az óra első fele, mert rengeteget kellett adminisztrálni az újakkal, viszont a régiekkel ezeket már megcsináltuk, szóval nekik egyéb feladatokat kellett kitalálni... Szuper volt. Jó hír viszont, hogy mindenki szimpatikus a csoportban, és úgy néz ki, fogunk tudni együtt dolgozni. Remélem, tényleg így lesz.

22-én volt az első évfordulónk. Ez egy kitalált dátum, megbeszélés eredménye - tavaly ezen a napon utaztam először Kartitschba Tomihoz, és bár csak a márciusi látogatásomon döntöttünk úgy, hogy akkor ez most már biztosan egy kapcsolat, végül mégis abban maradtunk, hogy február 22. lesz az évfordulónk napja, mert akkor találkoztunk először. Nagyon szépen sikerült az ünneplés, nagyon örültünk neki mindketten. Már délelőtt is beszélgettünk róla, hogyan telt az első napunk*, és délután is kaptam tőle üzenetet újabb emlékfoszlánnyal. Amikor hazaértem a suliból, felvettem azt a szép ruhámat, amit tőle kaptam, ő meg olyan édes volt, hogy öltönyt húzott, és elballagtunk a közeli görög étterembe. Először Lienzben ültünk be étterembe, pont egy görögbe, ezért azt beszéltük meg, hogy ha ünneplünk, akkor görögöt keresünk. Most is finomakat ettünk, aztán egy ponton Tomi előkapott egy csomó tárgyi emléket a kabátja zsebéből - jegyek meg szórólapok voltak közte az első évünkből. Vacsora után hazasét