Érettségi
Tomi egyik húga pénteken ballagott, holnap reggel meg érettségizik. Ettől tisztára nosztalgikus hangulatba kerültem. Én nagyon szerettem érettségizni, meg azt az egész időszakot. A legtutibb az érettségi szünet volt, amikor is a fél osztály lement Szegedre három napra, a másik fele meg kiakadt, hogy mi tök hülyék vagyunk, és az érettségi szünet nem erre való. (Semmi sem múlt azon a három napon, jegyzem meg halkan.) Ez én vagyok azon a kiránduláson, nagyon művészinek éreztem a képet, hehe. Valamint feltehetőleg még első nap lőttem, mert szépen be van fonva a hajam, és olyat csak anyu tud egyedül, aki viszont nem jött a kirándulásra. Amúgy azt nézem, hogy nem is voltam kövér. Pedig mindig azzal izéltek, hogy az vagyok. Az is érdekes, hogy most, hogy végignéztem a képeket, a volt osztálytársak láttán csupa rossz érzések fogtak el. Ez ismét bizonyítja, hogy nem az osztálytársak miatt szerettem a sulit, de azt nem magyarázza meg, miért éreztem mégis jól magam a társaságukba...