Görkori és nyúlcipő
Voltunk ma vásárolni, és sikerült nekem szerezni egy szandált, ami ugyan nem tűnik túl strapabírónak, viszont szép, és ha ezt a nyarat kibírja, én már örülök, aztán sikerült végre úszódresszt is venni, amiben szívesen megyek emberek közé az uszodába. Nem tudom még, hogy mikor, talán a most következő héten nem, de utána visszaállok az úszásra, legalább heti kétszer szeretnék menni, és anyu azt mondta, néha ő is csatlakozna. Fél 8 körül lementünk a Duna-partra azzal a céllal, hogy én elfutok a Nemzetiig meg vissza, közben Tomi gurul mellettem. Csak sajnos a sétány nem sima beton, hanem trendi kövezett, azon meg Tomi nem tud gurulni, mert ma volt a lábán életében másodszor görkori. Úgyhogy végül azt beszéltük meg, ő átmegy a Nehru partra a sima betonra, én meg egyedül megyek futni a sétányon. Annyira nem is ment rosszul a futás, pedig vagy öt éve, hogy rendszeresen eljártam (és akkor sem ment jól, hehe). Bár se induláskor, se érkezéskor nem néztem az órára a Borároson, azt tippelem, 20-25