Alan Jay Lerner: My Fair Lady
Lerner musicalje 1956-ban debütált New Yorkban. Eliza Doolittle szerepében Julie Andrewst, Higgins szerepében Rex Harrisont láthatta a közönség. Lerner egy Megjegyzés című pár sorban kifejti, hogy szerinte Shaw-nak nincs igaza, amikor azt állítja, Eliza Freddyhez megy feleségül, nem pedig Higginshez, és ezért bocsásson meg neki Shaw és az Ég is. Shaw ekkor már hat éve meghalt, úgyhogy nem tudott hozzászólni a dologhoz. Megtette ezt helyette a két változat közös kiadásának előszavában egy bizonyos Richard H. Goldstone, aki szerint a My Fair Lady sokkal rosszabb mű, mint a Pygmalion, ugyanis kevesebb szerepet kap a fonetika, valamint a Higgins és Eliza közötti dialógusok fele eltűnik, hogy lehessen helyette dalolászni. Én ezzel a kritikával indultam neki az 1956-os darabnak, és nagyon meglepett, hogy én abszolút nem úgy látom a dolgot, mint az előszó írója. Azok a jó kis nyelvtörők, amiket Elizának meg kell tanulnia, valahogy több szerepet kapnak, mint a Pygmalionban. Aztán én nem vettem...