LizaGazdija

Kicsit belém állt a para anyuéktól hazafelé a 123-as buszon. Békésen olvasgattam (az Anne of Avonleat, tök jó, a metrón sírva röhögős részekhez érkeztem), amikor felfigyeltem egy srácra, aki szóba elegyedett az előttem ülő két lánnyal. A belépője a következő volt: "Helló!", majd egy ehhez hasonló mosoly: Csak valami hátborzongató. Mint valami eszelős tömeggyilkos mosolya, úgy nézett ki. A két lány valamiket mondogatott neki, meg figyeltek arra, amit ő mondott, aztán a srác hirtelen lekopott róluk. Én magamban vihogtam, milyen ez már, hogy leszólítgat lányokat a buszon, ráadásul kifejezetten rossz arcú, visszataszító huszonéves volt (nem mintha erről ő tehetne, de attól még tény). Ekkor észrevettem, hogy felém tart, és (a végállomás előtt egy megállóval) a következőt kérdezte: "Bocsi, nem csúsznál beljebb?" (dupla ülés külsőjéről). Éreztem, hogy nagyon nem kéne, úgyhogy csak néztem rá nagy bociszemekkel, mire ő: "Nem. Jó, akkor leülök ide hátra." Majd fél...

Az előbb, mikor kutyát sétáltattam (23:15 körül) elhaladt a házunk előtt ez a csoport. Ha nem tudtam volna, miről van szó, biztos úgy éreztem volna, mintha Alice Csodaországába kerültem volna, de minimum a Magyar Vándorba, ott történnek ehhez hasonló dolgok. Így viszont örültem, hogy látom azt a programot testközelből, amire én is elmentem volna, ha 1. nem felejtem el mára, 2. nem fél 9-re érek haza anyutól teljesen elfáradva (előbb kutyagoltam vagy másfél kilométert feleslegesen, ráadásul jó nagy málhával megrakva, mert az M5 budapesti szakaszát teleépítették betonfallal, hogy csökkenjen a zajszint, ami tök jó, csak így baromira nem látom, hol vagyok, és továbbmentem vagy három-négy megállóval, utána meg érettségik javítását néztem át olyan tárgyakból, amikből az érettségi elnöknek, aki az anyukám, nehézkes lenne, pl. németből, amely nyelvet ő nem beszéli, és ezzel a programmal majdnem négy órát elvoltam/tunk), 2. nem érzem úgy, hogy 8 km egyelőre nagy falat.  És nagyon tetszett a kez...