A pokol zsoldosai
Ez volt tehát Rejtő első regénye. Nemcsak az eleje nem vicces, hanem az egész könyvben egy fél vicc sincs. Inkább nyomasztó, megdöbbentő, ha arra gondolok, hogy az idegenlégió esetleg tényleg ilyen (volt?). Ettől függetlenül nagyon jó könyv, bár a végén nekem azért maradt egy homályos pont a történetben, konkrétan kisebb ellentmondásra lettem figyelmes. Aztán lehet, hogy csak a sok név zavart be. Egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni, ki kicsoda, ha ötnél több szereplőre kell figyelni, és ebből három csak ötven oldalanként kerül elő. Itt volt vagy húsz szereplő, akik közül mondjuk tíz volt állandó, a többi csak felbukkant néha. Ezzel ötről kettőre csökkent a nálam lévő, még elolvasatlan Rejtő-könyvek száma, amiket Marcitól kaptam kölcsön. Nálam van még a Csontbrigád és a Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára). A Piszkos Fred, a kapitányt meg majd beszerzem. Jó érzés, hogy van időm olvasni, igaz, most is csak utazás közben olvasok, itthon nem. Talán egyszer majd itthon...