LizaGazdija

Grantown-on-Speyben van egy elég pici, ugyanakkor nagyon igényes könyvesbolt. Egyik délutáni sétánk során betértünk oda Gergővel. Egy idősebb hölgy volt az eladó, és amint beléptünk, azonnal ránk repült, mindenáron csevegni akart. Gergő vevő is volt erre, én nem annyira, mert engem nagyon érdekeltek a könyvek. A hölgy egy idő után le is vette, hogy Gergőhöz érdemes beszélnie, mert ő reagál lelkesebben, így velem már nem foglalkozott, úgyhogy én elindultam nézelődni. Lenyűgözött a bolt, rengeteg nagyon érdekes könyvet találtam, és nem győztem sóhajtozni fölöttük. Viszonylag hosszú idő után Gergő is csatlakozott, és amikor látta, mennyire el vagyok bűvölve, megkérdezte, beköltözöm-e. Mondtam, hogy azért ott még nem tartunk, különben sem tudnék vagy akarnék egész nap beszélgetni, hiába aranyos és okos a hölgy. Megnéztük még a felnőtt részleget is, és percekig a kezemben volt egy könyv, és sajnálkoztam, hogy már így is túlsúlyos a bőröndöm, mert különben simán megvettem volna. Egy krimi, a

Nem újdonság, hogy a belváros tele van villogó hirdetőtáblákkal. Egy csomó üzlet fölé kipakolják ezeket, csak a jó ég tudja, milyen céllal. Gondolom, az az elképzelés, hogy ettől majd a potenciális vásárló jobban észreveszi az üzletet, de világosban annyira nem feltűnő pl. a fehér villogás, sötétben meg hiába feltűnő, mert már zárva az üzlet. Vagy megjegyzi az ember, hogy hű, de érdekes bolt, és visszamegy világosban? Mindegy. Emlékszem, gyerekkoromban volt egy ilyen tábla az egyik szemben lévő házon, ha jól gondolom, zölden villogott, lassan, és nagyon szerettem nézni ezt a villogást elalvás előtt, az ágyamban fekve, fejjel az ablak felé. Az a tábla már régen eltűnt, gondolom, a bolt is megszűnt (nem tudom minden üzlethelyiségről, hogy ott mikor mi volt, de nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy 20 év alatt a boltok jó része bezár, és új nyílik a helyén). Viszont abban a nyolc hónapban, míg nem voltam itt, lett egy új tábla az utca túloldalán. De még milyen! Egy darabig fehéren világít,