Ostoba kutya 2054. rész
Ma olyat játszottunk, hogy a Duna-parton előrerohant, majd hirtelen eltűnt a szemünk elől, és hiába kiabáltunk neki, hiába fújta Tomi a kutyasípot, nem jött elő. Tomi ott maradt a HÉV-nél, hátha előkerül valahonnan a kutya, én meg bejártam a teljes aluljárót, valamint visszafelé a fél partot is, mire kb. 15 perc elteltével kegyeskedett visszamenni Tomihoz ez a rendkívül okos, ráadásul nagyon jó kutya. Büntetést természetesen nem kapott, csak annyit, hogy kicsit leüvöltöttem a fejét, amire eléggé döbbenten és ijedten nézett, de Tomi szerint nem fogta fel, mi a bajom. Kb. öt perccel az eset után, amikor még vastagon dőlt a füst mindkét fülemből, egyszer csak fogta magát, kitépte a kezemből a pórázt (amit az én indítványozásomra tettünk rá, miután arra is képtelen volt, hogy megálljon a járda szélén felszólításra), és odarohant régi pajtikhoz játszani. Megfogtam, aztán ezt még egyszer előadta. Ha az én kutyám lenne, ma nem lett volna semmilyen vacsora, és alhatna az előszobában a finom ...