Lewis Carroll: Alice in Wonderland
Klasszikus mű, nincs ember, aki ne tudna valamit a történetről. (Na jó, van, a koreai diákom, a 11 éves Jin, de ő is bepótolja a hiányosságot rövidesen, erről magam gondoskodom.) A fehér nyúl, a Szív királynő, a Bolondos Kalapos… Ikonikus alakjai az irodalomnak. Persze ebben Disneynek is része van, aki 1951-ben ritka jó rajzfilmet készített a regényből és annak folytatásából, de azért az érdem nagyobb részben Carrollé. Az író életéről nem mondanék túl sokat, a wikipedia róla is jó cikket közöl. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a szívem megszakad, amikor olvasom, hogy őt is sikerült megvádolni liliomtiprással. Szerencsétlen ember talál magának gyerektársaságot, amelyik élvezi a történeteit. Ezekre a gyerekekre áldozza a szabadidejét, olyan bűnös dolgokat művelnek, mint csónakázás a tavon, piknikezés, és csak az a vége, hogy rámondják, azért sündörög a lányok körül, mert be akarja cserkészni valamelyiket, és mit képzel. Ez már a kortársaktól se szép, de hogy az életrajzírók is megcsi...