LizaGazdija

Ibolya néni 55 éves lett volna ma.

Azt még nem is meséltem, hogy a napokban találkoztam egy tinikorát éppen maga mögött hagyott lánnyal, akinek vámpírosra volt csiszolva (vagy faragva, mittomén) a foga. Mindjárt kettő. Ez vajon felnőttként jól fog jönni neki?

Karácsonyra kaptam anyuéktól a mosógép mellé, és még aznap el is olvastam az első mesét belőle, a többit meg most a héten. Mindenek előtt azt jegyezném meg, hogy gyönyörű a borító, és ugyanilyen gyönyörűek az illusztrációk az összes mesénél. Ki hinné, hogy a képen látható Amália boszorkány? Ugye? A fülszövegből az derül ki, hogy a kötetben Amália meséit olvashatjuk, és nem is baj, hogy ezt odaírták, mert másból nem derül ki, vagy csak nem olvastam elég figyelmesen. A fülszöveg elolvasásáig nem is értettem, miért szerepel minden mese rajzain Amália, amikor nem minden mese szövegében említik. Nem akármilyen meséi vannak Amáliának: csupa-csupa "eredetmese". Kiderül, hogyan születtek a csillagok, miért fekete az ember árnyéka, hogyan kaptak nevet a virágok, miért él a vakond a föld alatt, a mókus meg a fán, és még megannyi érdekes dolog. Mindegyik történet valamilyen természeti jelenséget magyaráz meg, ami nem is csoda, hiszen Amália szoros kapcsolatban áll a természettel, s

Még októberben kezdtem el, de aztán a Harry Potter újraolvasása közbeszólt, és azóta nem került rá sor. Idén viszont az az egyik projektem, hogy elolvassam a félbehagyott könyveket, amik ott éktelenkednek a molyos adatlapomon, és ennek elolvasásával máris 50%-on állok :) Ez a második könyv Tiffany történetében, az elsőt nyáron olvastam . Még van két másik, ha jól tudom, biztos majd azok is sorra kerülnek valamikor. Tiffany most már nagylány, már a tizenegyet is betöltötte (és ismét ő a leghiteltelenebb karakter, mert továbbra sem a korának megfelelően viselkedik), így hát éppen ideje, hogy megkezdje boszorkánytanulmányait egy tapasztalt boszorkány házában. Persze nem maradhat el a veszély és a kaland, ami ezúttal egy "hiver" személyében érkezik. Nem tudom, magyarra lefordították-e már ezt a könyvet, és ha igen, mi lett a neve ennek az izének, de szó szerint kaptárazót jelentene, és egy olyan alaktalan lényt takar, amelyik az emberek félelmeiből táplálkozik, miközben igyek

A molyon nyertem a Scolar Kiadótól kb. egy éve, és már sor is került rá. Annak érdekében, hogy minél előbb elolvassam, részt vesz a molyos várólista-csökkentő kihíváson, mert az ehhez éppen megfelelő motiváció. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a Q&A végén volt egy interjú az íróval, amiből többek között az is kiderült, hogy neki ez a kedvenc regénye. Ezek után pláne kíváncsi voltam. Nos, nekem nem lett a kedvencem, hiába kezdődik egy Csodaországból vett idézettel. Egy londoni srác életének négy évét követhetjük nyomon a regényben onnantól kezdve, hogy bekerül egy képviselő családjába, egészen odáig, amikor... De nem akarom lelőni a poént. Magával a történettel még nincs baj, az önmagában érdekes lenne, csak túlzásnak tartom ezt a terjedelmet. Nem érdekel ilyen részletességgel, hogyan zajlott egy parti Thatcher Angliájában. Az összes elhangzó párbeszéd megjelent a könyvben, és ez néha már szinte elviselhetetlenül unalmas volt számomra. Nem örültem annak sem, hogy az első ré