És vonatoztunk is
Odafelé tök jól bírtuk az utat, könyvet nézegettünk, énekeltem Flórának, plusz kicsit aludt is. Visszafelé a vonat (EC) szokásosan szörnyű volt, de megint meg lehetett figyelni egy csomó érdekeset. Például: - A kisfiút, akinek semmi szórakoztató elfoglaltsága nem volt az úton, se egy könyv, se egy pakli kártya, és az anyukája sem segített az unalom leküzdésében. A gyerek nagyon szeretne testvért, nagyon szerette volna megfogni Flórát, ezért diszkréten bár, de mindent elkövetett, hogy felzavarja. Nem jött össze, csalódott is volt, de végül egy másik kicsivel tudott játszani egy kicsit, ennek örültem. - A kis családot, ahol a szülők végig a pici lányukkal foglalkoztak, aki végigpörögte az utat. Egy pillanatig nem pihent, végig kommunikált, intézkedett, mindig talált tennivalót (a szüleinek :D). Ők meg végig tök vidámak maradtak, pedig anyuka olyan beteg volt szegény, alig látott ki a fejéből, plusz már elég nagy a pocakja, érkezik a kistesó. Flóra most nem szívesen utazott, az első