LizaGazdija

Elég ügyetlen vagyok növénygondozásban. Hogy a növényeim többnyire túlélnek mellettem, valószínűleg annak köszönhető, hogy érzik a jó szándékot a bénázás mögött.

Reggel (25-én) elmentem órát tartani, illetve ez így túlzás, mert nagydogát írattam, és miközben a csoport írt, én átolvastam a jegyzeteimet a vizsgára. (Milyen érdekes, hogy olvasás közben is minden mozdulatukat láttam, ez teljesen logikátlan és érthetetlen, mégis így van.) Kicsit korábban végeztünk, így már 9-kor megérkeztem az egyetemre. Átöltöztem vizsgázós szerelésbe (miszerint világos blúz, sötét szoknya), és vártam. 10-re megérkezett még 12 ember, és ekkor derült ki a nap poénja: rajtam kívül mindenki doktori felvételire érkezett, amire maga a tanár még két másik tanár társaságában jött meg. Mielőtt bement, odaugrottam hozzá, mondtam, hogy én egy másik vizsgán vennék részt, erre kicsit ijedten nézett rám, majd megkérdeztem, legyek-e én az utolsó, mire mondta, hogy az lenne a legegyszerűbb. Ekkor elgondolkodtam, nem lenne-e jobb hazajönni, és június 7-én újra nekifutni (mivel nem lehetett etr-ben jelentkezni, elhagyott tanegységnek sem minősült volna), de aztán meggyőztem magam,

A Magyar Színházban láttam anyuval, Blankával és Tomival tegnap este. Nagyon érdekes volt már rögtön az eleje, mert nem a nézőtéren ültünk, hanem a színpad mögött egy kisebb nézőtéren, amihez a színpad hátsó része olyan közel volt, hogy közvetlenül előttünk-mellettünk voltak a színészek. Ennek az lehet a magyarázata, hogy így jobban bevonódik a közönség a darabba, nem marad teljesen külső szemlélő. Azért nem semmi élmény, mikor tőlem kb. fél méterre fekszik a földön a színész zihálva, leizzadva, és sír. Így tényleg nem lehet kívül maradni a konfliktuson. A külsőségekről még azt érdemes elmondani, hogy minimalista, de letisztult díszlettel dolgoztak, és a kék háttéren kívül nem voltak színek a darabban: minden ruha vagy fehér volt, vagy fekete, esetleg fekete-fehér. Az is érdekes, hogy nincs zene. Amikor bementünk a nézőtérre, már a színpadon voltak a színészek a kezdő jelenetre felkészülve, és az egyik asztalon volt egy metronóm, aminek az ütemes kattogása véleményem szerint a feszülts