Mama
Két-hároméves koromtól volt az egyik nagymamám. Már az is szerencse, hogy eddig volt (, és még nagyobb, hogy Nagyi még mindig van, reméljük, még sokáig), de akkor is nehezen hiszem el, hogy meghalt. Annyira mondta, hogy 100 évig fog élni, hogy hihetetlen, hogy nem így lett. Nehéz egy nagymamáról emlékeket leírni, ezt most látom, de azért megpróbálom, hátha jobb lesz tőle. Elsőként például az jut eszembe róla, hogy milyen jól főzött, és vicces módon ezután rögtön az, hogy milyen rossz volt a vadas, amit apu kedvéért készített egyszer nálunk. Nem Mama miatt, hanem a vadas miatt, de borzasztóan nem ízlett. Viszont aztán rögtön eszembe jutnak a sütik. Elég nagy repertoárja volt Mamának, és nem lehetett tőle eljönni legalább egy kartondoboz süti nélkül, de régebben postán is küldött minden karácsonykor, és lehet, hogy húsvétkor is, de ez nem biztos. Nagyon finom zserbót, mézes zserbót, bejglit, pogácsát, sajtos rudat, kakaós meg fahéjas csigát csinált. Ha megtudta, hogy megyünk hozzá, akko