Nem szeretem,
amikor valaki nem segít egy turistának, aki hozzá fordul. Nem az a baj, ha nem tud, hanem az, ha nem is akar. Reggel bérletért álltam sorban a Blahán, amikor előttem sorra került egy kínai (?) lány, és kedvesen megmutatta a pénztárban üldögélő, rendkívül unott/sértődött képet vágó nőnek a nála lévő útikalauzban, hová szeretne menni. A nő rá sem nézett a kalauzra, csak mondta a lánynak, hogy menjen máshova kérdezni. Szegény el is indult, én meg szóltam neki, szívesen segítek. Amit keresett, azt én sem ismerem, már az ojjektum (copyright by BöFi) nevére sem emlékszem, de ott volt mögötte zárójelben a cím, hogy Andrássy út huszonvalahány. Hát hogy miért nem lehetett ránéznie annak a nőnek, és javasolni, hogy üljön fel a szerencsétlen turistája a villamosra? Kézzel-lábbal, mutogatással akár, bár az elküldés ment angolul is. Vagy legalább lehetne normálisan viselkedni vele, nem úgy, mint aki mindjárt még utána is köp. Mindenesetre én azért elárultam neki, hogy villamossal menjen, melyik irá