Este van, este van, pampapam, pampapam...
Nagyon fáradt vagyok. Ennek következménye, hogy marhára nem fogom elmesélni, miért voltam morcos egséz nap, pedig egész nap arra készültem. Azért azt ki lehet sakkozni, hogy a kognitív nyelvészet miatt. És még annyit mondok, hogy van nekem azon az órán olyan csoporttársam, aki idióta, beképzelt és rosszindulatú is. Nagyon szimpatikus fiatalember, igazán. De most inkább megyek aludni. A kiskutya jól van, reggelre kidekorálta ugyan a szobát, de azóta diétára fogtuk, és normalizálódott a helyzete. Amúgy irigy kutya. Mivel nem ette a kajáját, apu becsomagolta a táp felét Katáéknak, hogy vigyék el Dömpernek. Erre Liza visszaszokott a kajájára, otthon eszi, mint a kisangyal. Mert irigy :) Ma reggel adtunk neki tápot, méla undorral a szemében ránézett, aztán ránk, aztán lefeküdt az előszobában. Erre én: "Ha nem eszed meg, odaadom a rászoruló kutyáknak." Erre felpattant, és nagy lelkesen benyomta az adagja felét. Mi meg Tomival röhögtünk. Ezek szerint Liza érti a "rászoruló kuty...