LizaGazdija

Ennek a kritikai kiadásos balhénak tényleg sosem lesz vége. Ma kaptam e-mailt, hogy BUÉK belém, már indulhatok is könyvtárba. Mindjárt háromba is egyetlen napilap két évéért, és van erre 11 napom, köszi. Van még persze állásom is (szerencsére), meg van három tanegységem is, amik közül kettőre cikket kéne írni kb. 8 napon belül, a harmadikra meg állati sokat kéne olvasni meg magolni. Sírni tudnék, csak nem örömömben.

Így két hét elteltével akkor elmesélem már ezt is. December 19., hétfő Ekkor volt az utolsó négy órám az évben. Az elsőn több volt a nyafogás meg a hiszti, mint amit még könnyen viselek, a többi viszont jó volt. Az év utolsó pilatesén is ekkor vettem részt, kaptam is egy nagyon vicces, lebegőülős mézeskalácsot, amit Enikő a saját kezével készített, majd lefényképezem és csatolom. December 20., kedd Átjött karácsonyozni a két Andi. Ettünk-ittunk, beszélgettünk egész délután. Mindhármunk családjában történtek mostanában kevésbé vidám dolgok, kettőnknek a nagymamájával, Andinak meg az apukájával. Ennek megfelelően nem volt kifejezetten vidám a beszélgetés sem, de azért elvoltunk. Ajándékozáskor mindenféléket kaptunk mindhárman: könyvet (én Jane Austentől az Értelem és érzelem címűt meg Burnett A titkos kertjét angolul, ebből utóbbit azonnal ki is tettem a közeljövőben olvasandók közé, Jane Austen meg majd utána jön), csokit, fürdővízbe való ezt-azt (mert rólam tudható, hogy imádo...

Ezt a könyvet a molyon próbáltam megnyerni nyáron, de nem sikerült. Aztán a kívánságlistámon maradt, gondoltam, hátha egyszer még lesz ilyen nyereményjáték, ahol arról sorsolnak. Nem lett. Lett viszont molykarácsony, aminek keretében egymás kívánságlistájáról válogattunk, és nekem a molyangyalkám éppen ezt a könyvet küldte el egy SK könyvjelző kíséretében. Ez utóbbi ötletes és praktikus is, úgyhogy azt is megmutatom. Egyébiránt ez lett az első 2012-es könyvem. Adott Liam Lynch, az észak-angliai kisfiú, akinek az apja soha semmire rá nem érő, híres író, az anyja meg soha semmivel nem törődő, híres művész. “Kisfiam, rajtad véres sebek vannak? Meg ne moccanj, azonnal lefényképezem… aztán kiállítom őket a galériában!” Ilyen anyja van neki, nem irigylem érte. Miután senki nem méltatja figyelemre, egyik szülő sem lát tovább önmagánál, kénytelen magát önállóan szórakoztatni: Maxszel csavarog a környéken. Furcsa hely ez a Northumberland, van itt titkos barlang, várrom, bozótos, ameddig a ...

Ez volt az év utolsó könyve, az ötvenhetedik. Tizenkettedikes korunkban vitt el minket a színházba a magyartanárunk, H.Zs., hogy megnézzük a darabot, mert ez is érettségi tétel volt. Nagyon tetszett, végigröhögtük az egészet, aztán soha többet nem sikerült rá jegyet szereznem. Vagy két évig aktívan próbálkoztam, minden hónap tizedikén a színház kasszájához járultam nyitásra, amikortól árulják az adott hónapra a jegyeket, és mindig azt az információt kaptam, hogy már mind elkelt, pedig sosem voltam másodiknál hátrébb a sorban, és az előttem lévő soha nem a Koccanás felől érdeklődött. Szerettem volna, ha anyuék és Ibolya néni is látják, milyen végtelenül vicces darab ez. Aztán Ibolya néni meghalt, én meg teljesen lemondtam arról, hogy valaha is összejöjjön még egy jegy a Koccanásra. Aztán talán 2010-ben, talán 2011-ben végre sikerült lecsapni két jegyre, amit azonnal anyuéknak adtam. Elmentek, megnézték, aztán azt mondták, sokkoló, nyomasztó, nem hiszik el, hogy ez nekem vicces, majd...

Pöttyös könyv. Nekem a pöttyös könyvek anyu gyerekkorát jelentik, amit nagyon szeretek, ezért a pöttyösöket is nagyon szeretem. Anyu adogatta őket apránként: minden tavaszi polclerámolós nagytakarításkor, amikor az irgalmatlan mennyiségű könyvét egyesével kiporoltuk, odaadott egy-két kötetet, mondván, már elég nagy vagyok hozzá, most érdemes elolvasnom. Így került át az én szobámba az Egyszer csak csöngetnek, a Bezzeg az én időmben!, Az utolsó padban, a Mogyoró első két része. Később, 18 évesen megvettem a Feladó: Fekete Szivárvány című pöttyöst is, és nem csalódtam, úgyhogy levontam a következtetést: a pöttyösök igényes gyerekkönyvek. Amikor annyi idős voltam, mint Mogyoró, elolvastam a Mogyoró és a Mogyoró kinövi a kabátját című regényeket, és imádtam őket. Ugyan csak két sztori maradt meg a két regényből összesen, de tudom, hogy mindegyik humoros, ugyanakkor elgondolkodtató volt. Nemrég tudtam csak meg, hogy bizony összesen négy Mogyoró-regény született annak idején, az első kettő...