LizaGazdija

Két hete, október 5-én a Fővárosi Nagycirkusz megrendezte az első Cirkuszparádét. Ez abból állt, hogy az új műsor szereplői, emberek és állatok vegyesen átvonultak a Cirkusz elől a Hősök terére, majd vissza a Cirkusz elé, ahol mindenféle műsorszámok voltak. Én akkor jöttem haza, amikor sorra került a halálkerék. Csak úgy a betonon állították fel, innentől egyértelmű volt, hogy ha az artista leesik róla, összezúzza magát. A pasi majdnem leesett, sőt le is esett, de mivel profi, az esést valahogy ugrássá alakította, így talpra érkezett. Én ekkor úgy éreztem, ennyi elég is lesz, felejtsük el a halálkereket. De nem. Visszamászott, ráadásul ezúttal bekötött szemmel, és aztán megint majdnem leesett. Nem túlzok, tényleg nagyon-nagyon kevésen múlt. Engem ez annyira megviselt, hogy nem bírtam tovább ott maradni, haza kellett jönnöm. Fogják egymás "kezét" :) Kunsztokat adnak elő a Hősök terén, és persze ott az igazgató. Nekem nagyon szimpatikus, hogy minden eseményen ott v

Tudtam, hogy valamikor ősszel lesz a Spar futása, mert mindig ősszel szokott lenni, de nem tudtam dátumot. Kicsit szomorú is voltam, amikor a tanítványom az egyik hétfői órán mondta, hogy azon a héten vasárnap lesz a futás, mert én addig úgy terveztem, vasárnap végre alszom. Onnantól kezdve viszont, hogy megtudtam, akkor lesz a futás, nem lehetett szó róla, hogy ne menjek el. Úgyhogy szépen előneveztem még akkor este a 7 km-es távra, ami Riska Minimaraton néven futott, majd szombaton elsétáltam a Hősök terére a rajtcsomagért (chip, amiről sosem derült ki, hogyan kell használni, póló, rajtszám, tornazsák, töménytelen mennyiségű reklám). Vasárnap reggel sűrű ködben indultam el itthonról, kicsit izgultam is, hogyan fogunk így futni, de végül is nem volt hideg, meg hát ha már elhatároztam magam, nyilván nem tántorított el egy kis köd. Elég korán kiértem, így láttam a maraton rajtját. Nagyon megható volt, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért. Mostanában elég sok mindenen meghatódom.

Nekem bajom van a rendszerességgel. Ha gyógyszert szedek, engem a telefonom figyelmeztet, hogy vegyem be a soron következő adagot. Arra szintén a telefonom figyelmeztet, hogy locsoljak, és még így sem sűrűn sikerül. (Emiatt iszonyúan szégyellem magam.) Lehet, hogy hamarosan majd arra is a telefonom fog figyelmeztetni, hogy egyek, mert most már sokadszor kapom magam azon, hogy 8-10 órája nem ettem semmit, és röhejes módon sosem úgy veszem ezt észre, hogy mondjuk nagyon éhes leszek, hanem mindig úgy, hogy rettenetesen megfájdul a gyomrom. Nem szeretnék gyomorfekélyt, ezért rá kell szokni a rendszeres evésre, ezért nem kizárt, hogy tényleg 2-3 óránként majd csörögni fog a telefon, és ilyen szövegekkel fog traktálni, hogy most egyél egy almát, most egyél egy szendvicset, hogy ebédeljél, most vacsorázzál. De most ebben több dolgot sem értek. 1. Hogy lehet elfelejteni enni, most őszintén? 2. Hogy nem vagyok vékony, mint egy gebe, amikor pedig elfelejtek enni?