LizaGazdija

Ma azt találtuk ki hárman (anyu, Tomi, én) az alapötletemből, hogy felírok 3-4-5 dolgot a táblára (testvéreid száma/neve, kedvenc filmed, mit sportolsz?, stb.), a válaszokat plusz még két dolgot, amit magukkal kapcsolatban fontosnak tartanak, leírják egy egyencetlire, amit én adok, aztán összeszedem, újra kiosztom, ők felolvassák, amit kaptak. Aztán közösen kitalálják, ki is írta azt a cetlit. Én is írok majd, hátha kitalálnak. Anyuék azt tették hozzá, hogy legyen benne “egyéb” kategória. Egyedül szegény érettségizők maradnak ki ebből a mókából, legalábbis egyelőre azt hiszem, mert velük minél előbb neki kell állni a munkának. Majd kiderül. Egyébként egész éjjel az iskolában voltam, és ismerkedtem az épülettel, a tanári karral meg a gyerekekkel. És vagy hatszor felébredtem, és mindig folytatódott az álom. És még el sem kezdtem ott dolgozni. Emlékszem, egyik tanév után (mondjuk kilencedik…?) még július végén is azt álmodtam minden második nap, hogy elkésem a suliból. (Mindezt úgy, hogy...

előadásán jártunk a Kazyban anyuval és Tomival. A válság pszichológiai okairól és hatásairól beszélt, nekem tetszett. Mondott pár nagyon vicceset :) "Ha Mozartot nem tanítják zenére, nincs zenei zseni. Ha Gausst nem tanítják matematikára, nincs matematikai zseni. Ha engem megtanítanak matematikára, akkor sincs matematikai zseni." Persze a vizsgáztatós sztorija sem volt rossz, ahol az összehasonlító valláspszichológia tantárgy örömére az volt a szóbeli vizsgán a feladat, hogy soroljon fel a kedves hallgató tíz embert, aki hatással volt a világ valamely vallására. "Gondoltam, ha felsorolja a tizenkét apostolt, már kettővel többet mondott." Az egyik vizsgázó hosszas gondolkodás után felsorolta Jézus Krisztust és Buddhát, majd azt mondta, többet nem tud, és ez azért van, mert őt nem érdekli az európai kultúr. Szegény Popper Péter. Azért ez fájhatott. Nem érdekli az európai kultúra... Nyilván nem tudja, mi az a kultúra. De ami még ennél is szebb: Buddha mióta európai? Az...

A háromból egyetlen tételt sem néztem meg, mivel egész nap nem voltunk itthon. Szuper. Nem kéne már most beletörnie a bicskámnak. Hazamentünk anyuékhoz, ahol először is az a kellemes meglepetés ért, hogy kaptam egy csizmát. Kata elhozta azt, amit Bence születése előtt vett, két napig hordott, majd a szülés után már nem volt jó a lábára. Mivel ugyanakkora a lábunk, nekem adta. És szép, és még jó is a lábamra. Most nagyon örülök :) Bence baromi nehezen viseli, ha Liza a játékai közelébe megy. Azonnal nyafogni kezd, mutogat, mondja, hogy vauvau, és várja, hogy valaki elküldje a kutyát a játék környékéről. Vicces, hogy eddig Liza hisztizett Bencétől, most meg cseréltek :) Az nagyon aranyos volt, amikor mutogatott Lizára, mondta, vauvau, mire én: "Igen, Liza baba." Erre nagyon döbbenten nézett rám. Majd ismételgette egy darabig, hogy baba, és a családdal is megosztotta, hogy Liza valójában egy baba. Hát igen, nem kellett volna bezavarni a kategóriáiba :) Amúgy egy rövid ideig ...