LizaGazdija

Természetesen az nem óra, hanem egy időpont, amikor előzetes bejelentkezést követően mehetsz ríni, ha valami problémád akad. Nekifutásnak mindjárt elmagyaráztam neki, miért kronologikus sorrendben fogom tárgyalni a forrásaimat, amire a következőt felelte: "Jó, úgy csinálod, ahogy akarod, csak minden ilyen lépést indokolj meg, nehogy felmerüljön az opponensben, hogy ez logikátlan." Hmm. Mivel ezt nem lehetett nekem emilben megírni, végiggörcsöltem a fél nyarat. Mondjuk inkább ez, mint hogy most kiderült volna, hogy tényleg nem csinálhatom úgy, ahogy kitaláltam.   Pozitív megerősítést is kaptam. Megkérdezték csoporttársak, elkezdtem-e már írni, és ha igen, hol tartok. Mondtam, hogy 38 oldalam van, majd kiderült, hogy nekik még egy sor se. Most határozottan jobban érzem magam, mert akkor mégsem állok olyan gyászosan, mint hittem.   Ez a két élmény sokat segít abban, hogy holnap újult erővel vessem bele magam a szakdolgozatom megírásába, és most már tényleg a végére érjek. Ráadás...

10-re sikerült beérni, nagyon büszke voltam magamra. Igazából már 9.50-kor ott voltam, és még előbb ott lehettem volna, ha nem vetemedem reggel a magassarkúm viselésére. Az ugyanis teljesen szétnyomta a fájós lábujjamat, amitől eléggé visszafogott tempóban haladtam a suli felé. Szóval 10-kor 51-ből 31-en bezsúfolódtunk egy 10 főre kialakított szemináriumi terembe. Gondoltam is, hogy a sok köhögő-tüsszögő ember között soha jobb alkalmat a H1N1 benyelésére... Később még vagy tízen befutottak, nagyon jó volt. Felosztottuk magunkat két csoportra, így csak kéthetente kell menni, halleluja. A követelmény az aktív részvétel (ami rám németes órán, pláne német irodalmon, sosem volt jellemző), egy discussion leading (pfuuuujjjjjj, mennyire nem örülök) és egy házidoga, ami bármiről szólhat, csak legyen 10 oldal. Hehe. Majd kifaggatom a bácsit, hogy pontosan mi is az a bármi. Ja, egyébként egy darab könyvet olvasunk egész félévben, és a könyv első blikkre nem lehet több 200 oldalnál. Szimpatikus e...