Nyomaszt,
hogy szerdán betörtek az egyik gangos lakásba a másodikon, és én hallottam, hogy kétségbeesetten ugat a kutyájuk, és nem csináltam semmit, mert nem tudtam, hogy az ő kutyájuk (nagyon visszhangzik az egész, az sem volt biztos, hogy egyáltalán a mi házunkban ugat a kutya, és nem a szomszédban, ráadásul ezt a kutyát még sosem hallottam megnyikkanni se). Mondjuk, azt nem tudom, mit tehettem volna, de pl. biztos hívtam volna rendőrt, vagy bekopogtam volna valamelyik szomszédhoz, hogy többen menjünk le a lakáshoz, vagy valami. Voltam most náluk, eléggé el vannak keseredve. Az a nagy szerencse, hogy a kutyát (tündéri, zsemleszínű tacskójuk van) nem bántották. Viszont nyomorultnak eléggé megviselte az idegeit a kaland, konkrétan minden kis nesztől frászt kap, és ugat meg nyüszít. Alig akarta hagyni, hogy megsimogassam. Szegénykém. Remélem, rendbe jön a lelke. Azon meg nem szeretnék elgondolkodni, milyen világban élünk, ahol úgy törnek be egy lakásba, hogy senki nem lát semmit , pedig a szoms