LizaGazdija

ma hazajöttek Barcelonából. Jól érezték magukat, sok szépet láttak, mutattak is képeket. Örülök, hogy itthon vannak, nem igazán szeretem, ha utaznak, azt meg pláne nem, amikor repülnek. Úgyhogy most megnyugodtam, végre otthon vannak. Lizát is kivittük eléjük Ferihegyre, nagyon örültek egymásnak :) Kaptunk mindenféle szuvenírt is. Tomi egy Gaudi-bögrét, én egy legyezőt, amin bikák vannak kivágva meg egy kasztanyettát, amit még meg kell tanulni használni, közösen pedig kaptunk édességet. Jó, hogy megjöttek, komolyan. Nem szeretem én a repülőket...

idén nem lesz. Le vagyok sújtva, elszomorít, nagyon szerettem volna. Olyan jó volt tavaly. Jólesett tököt farigcsálni egy héttel Ibolya néni halála után, amikor nagyon magam alatt voltam. Most is jólesne, csak hát most nem fogok. Egyik üzletben félig rohadt minitököt adtak volna 130 forintért, másik üzletben ilyesmit nem árulnak, csak ennek valami rettentő randa fehér változatát meg egy színben stimmelő, de rettentő gnóm versenyzőt, a zöldségesnél meg szintén nincs ilyen, miért is lenne. Amúgy dühít, de most inkább nem spanolom magam azzal, hogy mennyire igazságtalan, hogy nem tudok töklámpást faragni. Inkább nézegetem kicsit Tökit, a tavalyi lámpásunkat. És szeretném, ha Tomi megnézné velem az "It's The Great Pumpkin, Charlie Brown" című mesét. Mindenkinek ajánlom egyébként, nagyon-nagyon aranyos. Tomi, ugye megnézed velem? Utána talán tudnék még egy kicsit szakdogázni. (Amúgy a hajnali egyes fekvés után legalább hajnali forgolódtam azon pánikolva, hogy nem fogom tudni m

hangulatban vagyok. Semmihez sincs kedvem, csak ajándékot csinálni meg töklámpást faragni, de például nincs itthon tök, és ettől még szomorúbb leszek, mert akkor így nem lesz töklámpás, pedig tavaly olyan jó volt, hogy csináltunk, és különben is már tavaly kitaláltam, hogy idén majd nem égetjük el a tökmagot, mert már tudjuk, merre kell csavarni a sütőt, ha ki akarjuk kapcsolni.   Nem tudom, hogyan fogom a minimumot elérni a németes szakdogában. Már az is eszembe jutott, hogy esetleg blablázok egy kicsit arról is, hogy a fordítás története Németországban, ami elég hülye ötlet, mert a kutatásomban csak magyar fordítás van, ezért inkább a magyar fordítás történetéről kéne írnom, de az meg vajon fog-e érdekelni bárkit is a német szakon. Kedden nagyon szeretnék 30 oldalt leadni a konzulensemnek, és könyörögni neki, hogy mentsen meg valami zseniális ötlettel. De tulajdonképpen bármelyik olvasóm is megmenthet az ötből, nem fogok tiltakozni, sőt csinálok neki túrógolyót vagy sportszeletet hál

a sporttáskám. A brands.hu-n kínálták x összegért. Én erre megnéztem a Budmil saját oldalát, hogy örülhessek, mennyit spórolok, ha a brands.hu-ról rendelem meg a táskát. Mintegy mínusz kétezer forintot spóroltam volna. Bizony, hogy az "olcsó oldalon" mintegy kétezer forinttal drágábban kínálták, mint a márka saját oldalán. Döbbenet. Természetesen a márka saját oldaláról rendeltem meg, és ma meg is hozták, és nagyon szép, kényelmesen elférnek benne a tánccuccaim. Most örülök :)

Az eheti látogatottságom eddig talán a leggyászosabb, mióta nézem a statisztikát, de nem is ezt akarom mondani.   Az milyen, amikor valaki janis04xz (vagy hasonló) google-kereséssel jut el hozzám, ráadásul úgy, hogy egyetlen találat a blogom? Egyébként hogyan lehet ilyen hálózati kapcsolatot vagy mifenét törölni? Csak mert említett személlyel még életemben nem beszéltem, csak felkért egyszer, én meg mellényomtam, és azóta sem találom, hol lehetne visszacsinálni ezt a dolgot.

Marci azt mondta tegnap este, hogy ma korábban jönne németre, mert akkor végre korán kelne, jöhet-e mondjuk egyre. Erre én megkérdeztem, vajon hánykor kell kelnie ahhoz, hogy egyre ideérjen. Mindezek után ma 11:28-kor keltem, pedig éjfélkor feküdtem. Mondhatnánk, hogy visszanyalt a fagyi. (Viszont matricám a diákomra továbbra sincs, a fenébe. Most már nagyon kéne, nagyon-nagyon, tényleg.)

meghalt Hernádi Judit. Egy faluban élt, és a falu szélén álló templom virágágyásában láttam meg egy fejfát, amiről kiderült, hogy az övé. Még sírtam is, úgy sajnáltam szegényt, hogy ilyen fiatalon, ráadásul alig egy héttel azután, hogy megkapott valami komoly díjat. Ezek után valahogyan kiderült, hogy pont ott, a templomnál támadta meg egy vaddisznó, és egyikük sem élte túl az incidenst. Ekkora kicsit felháborodtam rajta, hogy hogy lehet valakit csak úgy elkaparni egy virágágyásba úgy, hogy pl. nem is látta rendőr a helyszínt, meg miért pont virágágyásba, miért nem szerveztek neki rendes temetést. Amikor ezen túltettem magam, kis logikai és időbeli csavarral máris a helyszínen voltam Tomival még Hernádi elkaparása előtt. Tomi helyszínelt. Letérdelt a földre, és puszta kézzel, marokkal pakolgatta a véres maradványokat két kupacba: "Ez Juci, ez a vaddisznó." Én teljesen elborzadtam, és rá is kiabáltam, hogy azok ott húscafatok meg belek, amiket ilyen lelkesen fogdos marokra. Et

Tegnap eljött Blanka. Beszélgettünk, főztünk, Charlie Brownt és Sabrinát néztünk. Jól éreztük magunkat :)   Ma vettem egy szép táskát, ami Tominak ugyan nem tetszik, de nekem igen, és még az eladó is vérbeli kereskedő volt, plusz jó áron adta a táskát. Megtaláltam álmaim téli kabátját is, de csak egy darab volt belőle, nyilván nem az én méretemben, ezért kedden visszamegyek a boltba, mert akkor kapnak árut, és az egyik alkalmazott szerint jön ilyen kabát is. Nagyon-nagyon szeretném. Ezen kívül még egy csizmára meg mondjuk két nadrágra vágyom, és akkor kb. nyárig befogom ruhaügyben.   Dr. James írt, hogy elolvasta-kijavítgatta a szakdogámat. Leesett az állam, nem akartam elhinni. Nem gondoltam volna, hogy a lézeres szemműtét másnapján nekidurálja magát, és elolvas 62 oldalt. Pláne azok után, hogy van ismerősöm, aki ugyanezen a műtéten már átesett, és ő két-három hétig napszemüvegben közlekedett és nem olvashatott/tévézhetett. Mondjuk más kérdés, hogy vajon mennyire tartotta ezt be. Szóv

A dolgok jelenlegi állása szerint november közepén megszűnik. Helyette fideszes rádió lesz, a Sláger helyett meg mszp-s. Döbbenetes, nem találok szavakat. Azt már most megígérhetem, hogy egyik új rádiót sem fogom hallgatni, soha egyszer sem kapcsolom be őket még véletlenül sem. Az ORTT meg felfordulhat most már.

Kedden hajnali fél 4-kor elküldtem az amerikanisztikás szakdogámat Dr. Jamesnek. Fél 9-kor visszaírt, hogy a nap folyamán lézeres szemműtéten esik át, és majd valamikor elolvassa a szakdogámat.   Döbbenet.

Angolra, holnap talán németre is. Aztán meglátjuk.

akkor érzed igazán, amikor egy fagyos októberi reggelen félig vizes hajjal ébredsz, ezért nagy nehezen megspórolsz tíz percet a készülődésből a hajszárítás kedvéért, majd beindítod a hajszárítót, és az ezt követő tizedik másodpercben leég a hajszárító motorja.

- Kér vacsorát? - Miből lehet választani? - Igen vagy nem.

után szabadon megpróbáltuk Lizának megtanítani a "fekszik" parancsot, amit egyébként valamikor nagyon szépen tudott, csak nem használtuk, ezért a feledés homályába merült. Szegény kutya az elején tökre nem értette, mit szeretnénk tőle. A végén már mutatott arra utaló jeleket, hogy egyszer meg fogja tanulni ezt a parancsot. Mondjuk valószínű, hogy akkor is csak az előszobai rongyára lesz hajlandó lefeküdni, mert ott próbáltam rávenni a lefekvésre. Sebaj, én azért bízom benne, hogy egyszer majd kérésre lefekszik. Sikerélménye addig is van. A leülés gyönyörűen megy, amióta csak hozzánk került, úgyhogy jutalomfalattal azért megtömte a hasát :)    

amikor valaki már tízévesen meztelen képet tesz fel magáról az iwiw-re.

Éppen egy éve, hogy Ibolya néni elment.  

Kölcsönkocsinak ne nézd a fogát, mondhatnánk. Nem készült el a mi autónk, ezért kaptunk egy Suzukit. Igazán nem szeretnék bántani senkit, de azért az igénytelenségnek is van egy határa... Kekszdarabok, oroszlánszag, kutyapóráz, párizsis zacskó (mondjuk párizsi nélkül), sós mogyoró szanaszét, sós mogyoró zacskója elhajítva, félbetört szélvédő... Nem is találok szavakat. Legyen elég annyi, hogy hazavárom a kisautót.

Miután kivittük anyuékat a reptérre, hogy elrepülhessenek Barcelonába az őszi szünetre, átjött Livi. Egész nap itt volt, és szerintem mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Beszélgettünk, ebédeltünk, néztünk filmet. Kettőt is. Buhera Mátrix és Argo, ez volt a program. És még annyi film felmerült, amit meg kéne nézni... Hmmm. Szóval jó volt :) Gyere máskor is :)

Ilyet sikerült venni Bence második szülinapjára. Én mondjuk nem tudtam róla. Egyféle tortagyertyát árultak az Intersparban, én meg akkor néztem volna meg közelebbről, hogy mi is az, ha legalább két versenyző lett volna. De mivel csak ő volt, lekaptam a polcról, és szépen hazaballagtam vele. Ezek után elkészült a szülinapi szív alakú muffin, amelynek tetejét feldíszítettem/-tük, és beleállítottuk a két szál kék tortagyertyát. A szülinapi ebédkor aztán arra került a sor, hogy meggyújtsuk. Az első gyanús jel az volt, amikor úgy kezdett szikrázni, mint a csillagszóró. Gondoltam, de jó, vicces gyertya. De a java még hátra volt! Mondtuk Beninek, hogy fújja el. Kis segítséggel elfújta, már el is terelődött a figyelme a muffinról a naaagy tortára, amikor is a vicces gyertya fogta magát, és újra meggyulladt. Legalább öt percig játszotta a kis család, hogy elfújták, az meg meggyulladt. Bence annyira örült neki :) Olyan jó volt látni, ahogy nevet rajta, és próbálja kilogikázni, hogy ez miért nem

Múlt héten egyik este békésen sétáltunk hármasban a körúton. Lizácska nagyon élvezte a dolgot, ahogy szokta. Nézegetett jobbra, nézegetett balra, peckesen szedte a lábait. Én már viszonylag messziről megláttam az egyik bolt előtt egy paplant, amely alatt kivehető volt egy ember alakja. Közeledtünk, Liza az előbb leírt módon, nagy vidáman ballagott. Aztán mikor már majdnem a paplan mellé értünk, Liza odanézett, és a paplan pont abban a pillanatban megmozdult. A kutya akkorát ugrott oldalra, hogy bármelyik magasugrót megszégyenítette volna. Majd megtorpant, és felálló füllel bámulta a paplant, ami nem mozdult többet. Mikor úgy kb. összeszedte magát, szeretett volna odamenni, hogy megnézze, mi volt ez, de nem engedtem neki. Gondoltam, hátha a paplan alatt fekvő hajléktalan nem örül, ha egy kutya körbeszaglássza. Lizát jól kinevettük, megállapítottuk, hogy magasan ver minden cukiságblog-szereplőt, aztán hazaballagtunk.   Pár nappal később egyedül vittem Lizát reggeli sétára. A gyógyszertár

szeretnék mesélni Bence második szülinapi ebédjéről meg Liza és a paplan kapcsolatáról is, de most eléggé el vagyok keseredve, úgyhogy majd máskor mesélek. Jólesett volna legalább most beszélgetni, de persze most sem voltam érdekes. Hát ez van. Megyek aludni.

Nyugodjon békében!

Megszólalt az egyik édesanya. Érdemes elolvasni a cikket, bár eléggé hosszú.   http://www.oprah.com/article/omagazine/200911-omag-susan-klebold-columbine  

megint kórházban van. Megint befulladt. Ugyanaz történik, mint múlt télen. Annyira jó lenne, ha végre már kitalálnák, hogy ez most krupp, asztma vagy valami más, és végre lehetne kezelni, és végre nem kellene több időt kórházban töltenie. Szegénykém :(

Azért nagyon kemény lehetett rájönni, hogy a salemi boszorkánypereket éli újra... Hú, de nagyon kemény lehetett, azt a mindenit....

Az imént az iwiw megkérdezte, szerintem ELTE-BTK germanisztika kreatív-e. Jelenlegi állapotomban, amikor félálomban nézek magam elé, és szürreálissá válik lassan körülöttem a világ, ez pont jól jött :)

  Nagyon jó volt. Sajnálom, hogy vége. Nagyon aranyos kis osztályom volt, nagyon szerettem köztük lenni. A gyakorlatra ötöst kaptam, ami jót tesz az önbizalmamnak :) Ki hitte volna, mekkorát fordul a világ másfél hét alatt :):) Úgy kezdtem a gyakorlatot, hogy csak ezt éljem túl, a németről többet hallani sem akarok, most meg ott tartok, hogy szeretnék németet is tanítani az angol mellett.   Ma, amikor bementem az első csoport órájára, ott volt az egész osztály, és egy pad mellett tömörültek. Elég fura volt, meg nem is értettem, miért vannak ennyien. Már arra is gondoltam, hogy esetleg elmarad a latinjuk, és összevont óra lesz, és elkezdtem azon agyalni, hogy akkor még íratni kell velük kártyákat az Activityhez, mert az én 24 kártyám kevés lesz így. Azán becsöngettek, kijött jelenteni a hetes, majd odajött két lány egy gyönyörű csokorral meg egy saját készítésű kártyával :) A kártyán az áll kívül, hogy "Viel Glück!", belül az, hogy "Sok szerencsét a tanári pályán!",

Avagy A salemi boszorkányok. Arthur Miller.   Van még belőle két felvonás, 40 oldal. Nem tudtam végigolvasni tegnap, mert annyira megrázó. Pedig még nem is akasztottak fel senkit. Félelmetes azzal szembesülni, hogy mennyire megvadulnak időnként az emberek, pláne úgy, hogy ebbe a vadulásba elég sokan belehaltak - minden ok nélkül. A történelmi párhuzam is érdekes, amire Miller utalgat, és valóban, az 50-es évek Amerikában sem volt egy fáklyás menet. De azért az, ami Salemben történt, nekem sokkal durvábbnak tűnik. 

egy Joy magazin. Tulképp anyuék kapták, amikor átvették Bence szülinapi ajándékát. Mekkora ötlet, nem? Kétévesnek való játék mellé egy Joy magazin... Na mindegy. Összesen három női lapot kaptak, választhattam egyet, és mivel ennek a címlapján Sandra Bullock van, ezt választottam. Így aztán ma életemben először átlapoztam egy Joyt. Nagyon durva. Megint ráébredtem, miért nem olvasok én női magazinokat. Egyszerűen a hátamon feláll a szőr attól, amikor megpróbálják megmagyarázni, hogy egy nő csak akkor nő, ha 40 ezres felsőben meg két kiló sminkben császkál, és rövidre vágatja a haját. Aki valamelyik feltételnek nem felel meg, az értelemszerűen nem igazi nő. Kedvencem a 150. oldal (szeptemberi szám), ahol rondábbnál rondább, ízléstelenebbnél ízléstelenebb giccseket mutatnak be ezer és tizenhatezer forint közötti értékben, például kirúzsozott száj alakú telefon, rúzs formájú toll, magas sarkú tortalapát, valamint egy gusztustalan pink műanyag óra, ami óránként rózsaszín csokit dob ki. És ho

Ezek a kedvenceim között voltak. Persze nem véletlen, hogy az összes énekkönyvet megtartottam, és mind ott figyel a polcon ma is.   " Játszott Vejnemöjnen ujja, Harsogott a hárfa húrja. Hegy-völgy zengett, szikla rengett, Mind a szirtek mennydörögtek." "Órám lejárt, tova tűnt az életem, Száz hű barát, künn az ültetvényeken, Ott várnak rám, ahol minden szép és jó, És hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Ó, megyek, már megyek, Hajam hamvas, mint a hó, S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Miért sírok hát? Szívem megnyugvásra vár, Szép ifjúság, soha nem jössz vissza már. Vár rám az éj, s halkan cseng a tiszta szó, Már hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Ó, megyek, már megyek, Hajam hamvas, mint a hó, S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Mind sírba hull, aki itt örült velem, Lányok, fiúk, akik ültek térdemen, Túl a folyón, vár egy part - oly biztató, Ott hívogatnak csöndesen: &quo

Fel! (Lehetőleg angolul, mert az előzetest láttam angolul és magyarul is, és angolul viccesebb volt.)   Koccanás. Ha már a színházba nem bírok jegyet szerezni, legalább filmben megmutathassam a szeretteimnek. Csak azt sajnálom, hogy Ibolya néni már nem fogja látni. Őt is szerettem volna elvinni rá, amikor még bíztam benne, hogy egyszer kapok jegyet a Katonába.   Karácsonyi ének. Nagyon szeretem Dickenst, és érdekel, mihez kezdett a történettel a Disney.   Utolsó jelentés Annáról. Felkeltette az érdeklődésemet a kritika.    

3700-ért szereztem 10 könyvet antikváriumból a héten. Mindegyik könyv megvásárlására komoly okom volt.   Filemon és Bonifác. Még Lőrincen olvastam sokszor Nagyinál. Persze egy szóra sem emlékszem már belőle, csak tudom, hogy nagyon szerettem.   Antoine de Saint-Exupery. Hogy ne csak A kis herceget ismerjem tőle.   What Do Dogs Dream About? Mert érdekel.   Georges Simenon. Imádom a könyveit meg a belőlük készült filmeket. Az ő teremtménye Maigret felügyelő.   Kalevala. Mert "Játszott Vejnemöjnen ujja, harsogott a hárfa húrja" (talán hatodikban), és azóta érdekel. Valamint nagy igazságnak tartom, hogy egy népet a meséi és mítoszai/mondái alapján lehet megismerni (persze ezer más módon még, de ez az egyik legfontosabb), és engem érdekelnek a finnek.   Csokonai: Dorottya. Mert kisgimiben vettük, és nagyon tetszett. Szeretném újraolvasni.   Gyermekélet a századelőn. Mert érdekelnek a gyerekek és a történelem.   Szabó Magda: Szüret. Mert tőle minden érdekel.   Hansel and Gretel. Me

Összefoglalom.   Egyik nap azt mondja, a cigány nők kalapáccsal verik a hasukat meg gyógyszert szednek, hogy sérült gyerekük szülessen, mert azért több pénz jár. Másnap azt mondja, ő mindenkit teljesítménye alapján ítél meg, sosem származása alapján, őt félreértették.   Egyik nap azt mondja, XY másik párti homoszexuális képviselő majd elsők között tudja meg a kormányváltáskor a börtönben, milyen a melegházasság. Másnap azt mondja, ő nem buzizott, őt félreértették.   Egyik nap azt mondja, ő a magyar tőkét védi az idegen, vagy ha úgy tetszik, zsidó tőkével szemben. Másnap azt mondja, ő mindenkit teljesítménye alapján ítél meg, sosem származása alapján, őt félreértették.   A pártja az első esetben közli, hogy ez adott önkormányzat belügye, a harmadik esetben meg kijelenti, hogy minden kisebbséget megvéd. De a képviselőjüket nem zárják ki a pártból, hogy ez utóbbit bizonyítsák, még csak le sem cseszik. (Vö.: Amikor egy másik párti képviselő azon poénkodik egy holokauszt megemlékezésen, hog

Én: - Marci azt mondta, fura volt a hangom, mikor hívott, aludtam-e. Pedig szerintem nem is volt fura. Tomi: - Szerintem sem. Mindig ilyen a hangod, ha alszol.

Ezen a héten többször megkérdeztem Tomit, hol a kocsi. Tegnap azt mondta, örül, hogy a lomtalanítás idejére sikerült máshol parkolni, amire megkérdeztem, hol parkolt. "A szerelőnél, Kicsim." Legalább háromszor játszottuk ezt el. Ebben is hasonlítok az anyukámra, azt hiszem :)

Csak nagyon fárasztó. Legjobban pénteken fáradtam el. Rövidített órák voltak, aminek borzasztóan örültem, mert nagyon kellett mind a 45 perc, úgy éreztem, 30 perc semmire nem lesz elég. Az első csoportnál, akiknél a vizsgatanításom lesz, annyira hasítottunk, hogy még a végén plusz feladatokat kellett kitalálnom, mert maradt három percünk. A másik csoport viszont nem nagyon volt alkalmas komoly munkára. Rosszalkodtak, mert fáradtak voltak. Ettől én is elfáradtam. Ha 45 percünk lett volna, a végére sikerült volna felhúzniuk, mert én is elfáradtam péntekre, és még rosszul is voltam. Nem jutottunk odáig, ameddig szerettem volna eljutni, de náluk ez nem baj, nekik keddre nem feltétlen muszáj utolérni a másik csoportot, mert nem náluk vizsgázom. Hétfőn doga, kedden vizsgatanítás, szerdán játék. Várom a végét, pedig jól érzem magam köztük. Aranyosak, szeretetre méltóak. Két kislány van, akik folyton rajtam vihognak, de mivel emlékszem még, milyen okokból kifolyólag vihog valakin az ember 13 é

lett az előszobában múlt vasárnap. Szép színe van, kényelmesen elférünk benne. Az egyik ajtaja kicsit törött, majd kicserélik, és akkor feltehetjük rá a tükröket is, és akkor lesz igazán tökéletes. Majd még a tetejére plafonig jön egy másik szekrény, hogy ne csak a ruhák férjenek be, hanem minden más is, aminek jelenleg nincs helye. Anyu megvarrta két függönyünket is, míg én ebédet főztem, így aztán vééégre legalább egy ablakon van már szép függöny. Az őszi szünetben megvarrom a másik négyet, és azokat is feltesszük, ezen kívül előveszem a képeket, és kiteszem őket a szobába meg az előszobába a falra. Újabb lépés, amivel még otthonosabbá tesszük a lakást. Hihetetlen, hogy megint szekrényből öltözöm. De jó érzés is, mennyire hiányzott!

Javaslatomra Tomi ma nem ment dolgozni, viszont saját ötletétől vezérelve ellátogatott az orvoshoz, aki kiírta hétfőig. Hiába lesz ez pénzkiesés, én nagyon örülök neki. Végre van öt olyan napja, amikor megpróbálhat kicsit pihenni. Úgy tűnik, a tegnapi rosszullét tényleg elmúlt, de továbbra is meg van fázva. Valamiért nem sikerült beizzítani a fűtést, mert vagy elalszik a láng, vagy be sem gyullad, úgyhogy holnap konzultálok apuval az ügyben. Így most kicsit sarkvidékire fordult idebenn az időjárás. A legtöbb nyílászárón befúj a szél, így aztán kezd hüvi lenni. Mondjuk a hőmérőm szerint még most is 22 fok van a lakásban. Ráadásul ezt itt az ablak mellett méri, ahol szépen fújdogál a szél. Hmm. Akkor talán mégsem akkora a baj. Egyelőre :) Mindenesetre Tomi melegítőben, két pulcsiban, zokniban alszik, én meg úgy, ahogy szoktam, csak most zokniban és paplannal plusz pokróccal. Félreértés ne essék, nincs semmi tragédia, a beteg melegben van, a kevésbé betegnek meg csak a talpa fagy, mert sz

Szeretnék Lizának egy pulcsit vagy egy kabátot, mert ugyan még sehol nincs az igazán kemény tél, de már most úgy fázik séta közben, hogy rossz nézni. Elsőre azt mondtam, nem érdekel, kiröhögnek-e minket, akkor is kap mondjuk pulcsit. Gyorsan meggondoltam magam. Olyan pulcsikat árulnak kutyáknak, hogy az valami döbbenet. Ocsmány színekben kapható a különböző modellek többsége, ráadásul muszáj valami gagyi mintát vagy szöveget a hátára tenni, mert különben nem tölti be azt a funkcióját, hogy melegítse a kutyát. Láttam macisat meg halálfejeset, de a legdurvább talán az a pink szörnyűség, amin egy Hello Kitty figyel. Biztosan nagyon nagy poén egy nagyfejű macskát varrni a kutyapulcsi hátára, de az a helyzet, hogy ilyennel egyikünket sem vagyok hajlandó égetni hármunk közül. Könyörgöm, ez nem Barbie baba, hanem egy kutya, akinek tökéletesen megfelelne valami barna vagy fekete izé, ami melegíti a hátát, de főleg a hasát, ami télen beleér a hóba. Lehet, hogy csak egy hétig akkora a hó, hogy e

szerepelt vasárnap a Fókusz Portréban. Teljesen véletlenül vette ezt észre Tomi, és nagyon örülök, hogy megnéztem a műsort. Kiderült, hogy én ezt a nőt egyáltalán nem ismerem, semmit nem tudok róla. Nagyon okos, értelmes, vidám ember. Sosem hittem volna, hogy a Kép a tükörben című kazettája 1973-as. Ez sokkolt. És minden szimpatikus volt, amit csak mondott. Tényleg nagyon örülök, hogy megnéztem, és kedvet kaptam a moziban játszott filmjéhez is. Ma a Fókuszban tűnt fel, de nem tudom, mit mondott, mert éppen takarítottunk, csak egy pillanatra láttam, meg annyit hallottam, hogy az unokái nevét sorolja, és nem nagyon örül, hogy ilyen neveket válaszott a gyereke. Ezt mondjuk megértem, a Maximiliánt hallottam, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy van ennél szerencsésebb név is. To sum up, fogok Halász Juditot is hallgatni egyszer megint, ha lesz végre egy pici időm arra is, amit szeretnék.

Talán egyszer belerázódom ebbe a némettanításba is. Arra mondjuk már most is büszke vagyok, hogy tudok folyékonyan, változatosan beszélni, nem gondoltam volna magamról.   Olyan szélvihar volt ma, hogy kis híján felkapott. Valójában csak annyi történt, hogy álldogáltam a HÉV-re várva, és két lépést előre fújt a szél. Szuper élmény volt, pláne azért, mert nem jött a HÉV. Kicsit kellemetlen lett volna, ha véletlenül jön. Tegnap este az egész napos szélfúvástól annyira fájt a fülem, a fejem meg a szemem, hogy nem bírtam értelmezni az iwiw-en a gépház üzenetét. Csak addig jutottam el, hogy az üzenőfal megszűnik, de hogy mi van helyette, azt egyszerűen nem értettem. Elég rossz ez az állapot, amikor minden szót értek, de minden szót azonnal el is felejtek adott mondaton belül, ezért esélyem nincs rá, hogy felfogjam, amit olvasok. Szerencsére ez csak durva fejfájásnál fordul elő. Mondjuk ilyenkor a beszéd is igen gyatrán megy, pl. két szó között tudok két percet is gondolkozni akár, hogy mi vo

Szombaton lemaradtam róla, de mivel úgy sejtettem, ebben az első adagban van a legújabb hastánciskolából az egyik csoporttársam, megnéztem a neten. Benne volt az a maci is, aki a lipóti strand színpadán szórakoztatta a gyerekeket nyáron, de szegényt kihajították, pedig olyan aranyos. Na és benne volt az a nő is. Szerencsétlen. Kiröhögték. A zsűri meg a közönség is. Ténykérdés, hogy a táncának viszonylag kevés köze volt a hastánchoz, de nagyon kedves volt a mimikája, és nagyon lelkesen ment el a műsorba. Mégsem kellett volna. Ki tehet arról, hogy nevetségessé tették, vagy legalábbis megpróbálták? Egyrészt ő, mert nincs annyi önkritikája, hogy lássa, még nem jó, amit csinál. Másrészt a tanára, aki haladó csoportig juttatta, ráadásul elhitette vele (meg a többi tíz lánnyal), hogy már akkora profik, hogy már előadóművészek, és kell a csoportjuknak külön név, mint pl. A sivatag rózsái. Nyilván nem szabad megalázni a tanítványt, ahogy az előző tanárom teszi időnként, abban viszont mindenképp

Zseniális. Ha egyszer lesz időm, végignézem az egész sorozatot. Még a hetedik évadra is ráveszem magam, pedig abban már nem szerepelnek a nagynénik. Mindenkinek ajánlom a sorozatot megtekintésre, lehetőleg angolul - sokkal viccesebb, mint magyarul.

Tettem a teába citromlevet, és a facsargatás-préselgetés közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik citrommag kihajtott a citromban. Aranyos zöld kis hajtása van. Persze azonnal elültettem, és megpróbálom felnevelni. Örülök neki :)

mert elkészült a lépcsőház lambériázása, most pedig párhuzamosan építik ki a padlást és bontják le a szobámból a tíz éve beépített falat. Utóbbi igazából ma megtörtént, csak pl. a fűtőtestet még vissza kell forgatni, meg hát sok lett a takarítanivaló. Nosztalgikus érzéseim támadtak a fal nélküli szobától. Most majd átköltözik oda a hálószobájuk, és az ő szobájuk lesz a dolgozószoba. Nagyon jó lesz így a lakás, már most tetszik, az ő szobájukban szuperül sikerült a felújítás. Na meg a lépcsőházban is. A padlásra bekukkantva megláttam a bábszínházamat, aminek nagyon megörültem, mert teljesen jó állapotban van, csak a függönyét kell kimosni. Az unokák (mármint Bence, Matyi meg majd az enyéim) is tudják használni 2-3 év múlva. Erről persze eszembe jutott, hogy le kéne hozni a plüsseimet, és rendbe rakni őket, aztán elrakni megint, de ezúttal nem a padlásra, hanem mondjuk egy ládába, vagy majd a gardrób egyik felső szekrényébe. Vagy valahová, ahol kéznél vannak. Lenne kedvem mindet kézbe fo

Kivéve azt az egyet, de ő most nem számít, csak a többiek. Nagyon örülök, hogy vagytok :)

a Nobel-békedíj idei nyertese. Amikor megláttam ezt a címet a címlapon, azt hittem, index-humor. És nem. Olyan jó lenne, ha nem hiteltelenedne el a Nobel-díj... Szegény Nobel bácsi nagyon szomorú lenne. Az azért jó hír, hogy saját állítása szerint Obama sem érti. Szerintem meg ráért volna akkor megkapni, amikor már nem elnök, és esetleg tényleg sikerül sokat tennie a békéért. Ez így nyalizásnak tűnik.

hogy mindketten félreértettük egy kicsit a másikat. Megnyugodtam.

rengeteg idióta közlekedik. Van, amelyik nem ismeri a jobbkéz szabályt, ezért rommá töri a kocsinkat. Van, amelyik nem tudja, hogy a kocsiján van indexlámpa, ezért mindenféle jelzés nélkül vált fél pillanat alatt három sávot, persze közvetlen eléd bevágódva, meg van, amelyik mindenféle jelzés nélkül fordul be a sarkon (sehol semmi behajtani tilos, tehát nem logikus, hogy nem megy tovább egyenesen), és aztán még ő hajol ki a kocsiból és szólogat be, mikor majdnem átmegy rajtam. (Egy ilyennek egyszer visszaszóltam, hogy tán meg kéne tanulni az indexlámpa használatát, de nem vert meg.) Van, amelyik a töksötétben tökfekete cuccban ugrik a kocsi elé a zebrától tíz méterre, és még mutogat is. Van, amelyik ezerrel dönget a városban, és hiába lépek le a járdára, sőt érek be az út közepére, nem áll meg, pedig már az utca végéről is láthatja, hogy jövök, hanem inkább továbbra is minimum hetvennel suhan el tőlem tíz centire, amiért kedvem lenne bezúzni a szélvédőjét. A kedvencem mégis az, amelyik

nem nyerő ötlet egyedül kutyát sétáltatni a körúton, mert kicsit sok a gyanús alak. Éppen ezért csak az első fáig megyünk ilyenkor, aztán fénysebességgel pucolunk vissza a lakásba. Lehet, hogy nem kéne kísérteni a sorsot.

A héten megint álmodtam egy olyat, ami még most is hatással is van rám. Néha azt hiszem, csak én álmodom ilyen szürreális hülyeségeket, de szerencsére van egy blog, ahol a bloggazda eléggé sok álmát eléggé részletesen leírja. Ilyenkor mindig megnyugszom, és rájövök, hogy mindenki hülyeségeseket álmodik.   Volt több visszatérő álmom, ezek közül az egyik a repülés. Nagyon szerettem repülni. Minden héten minimum egyszer repültem évekig. És mindig tudni akartam, hogyan kell, hogy akkor is tudjak, amikor felébredek. Aztán egyszer sikerült annyira kontrollálni az álmot, hogy megfigyeltem a technikát, és nagyon örültem a fejemnek, hogy milyen ügyes vagyok. Soha többet nem repültem álmomban. Ez valami utalás lehetett arra, hogy van, amit nem kell firtatni, csak örülni kell, hogy van. Hát, sajnálom, hogy pont a repülést szúrtam el. Amúgy még most is emlékszem, hogyan kell :), és ez az egész sztori emlékeztet engem egy mesére vagy filmre, de nem jövök rá, melyikre. Talán majd egyszer.   Erre a s

a németes tangyak. Ezzel nincs is baj, csak kicsit izgulok, mert a mai hospitálás elmaradt, és lehet, hogy hétfőn egyedül kezdek. A vezetőtanárom elég komolyan megbetegedett, ezért alakult ez így. Holnap meg kell szerezni a tankönyvet, csinálni az új szöveghez feladatot, aztán hajrá. Olyanokon izgulok, hogy most akkor olvastassak-fordíttassak, vagy csak olvassák el magukban a szöveget, és legyen több feladat. Utóbbi mellett a kommunikatív módszer szól, előbbi mellett meg a csoport ismerete és a kommunikatív módszer határai, plusz a saját élmények. Angolból hetedikben még simán olvastunk-fordítottunk, pont azért, amit most is hallottam: egyetlen félreértett szócskán is borulhat a szöveg megértése. Viszont arra is emlékszem, hogy kb. kilencedikben már csak hangosan olvastunk, aztán már az is elmaradt. Őszintén szólva az angolos tangyakon nagyon szerettem volna belelátni a kilencedikesek fejébe, hogy mit értenek meg a kommunikatív módszerrel egy hosszabb szövegből. A rövidebb szöveggel ne

Megy a pánikkeltés rendesen. Én nem tudom, mit higgyek, de valamiért inkább annak hiszek, aki azt mondja, ez a vírus már vagy 30-40 éve ismert, és semmivel nem durvább, mint a "sima" influenza, a védőoltás meg csak mentőakció gyógyszergyáraknak. Részben ezért nem is fogom magam beoltatni. "Sima" influenza elleni oltást sem mostanában kaptam utoljára, mert amióta anyu megkérdezte róla a véleményemet, mindig azt mondtam, hogy nem szeretném. Azt a stratégiát választom, hogy eszem sok zöldséget, gyümölcsöt, mézet, iszom forró teát, és reménykedem, hogy a szerencsém most is kitart mellettem, és most sem lesz semmi bajom. Valamiért nehezen tudom elképzelni, hogy 23 évesen meghaljak influenzában. Nem fér bele a terveimbe. Arra azért kíváncsi leszek, összesen hányan fognak meghalni. Eddig három embernél tartunk, ha jól tudom, és mindháromnak voltak egyéb betegségei. Sima influenzában is meghal minden évben 3-4-5 ember, akinek van mellé mondjuk egy mellrákja, amit kemoterápi

felhívtak valami biztosítótól, aminek a nevét nem is értettem elsőre, másodikra meg nem bírtam megjegyezni, és visszautasíthatatlan ajánlattal álltak elő. Ha minden hónapban befizetek kétezer forintot, akkor közlekedési balesetben bekövetkező halálom esetén 14 millió forintot kapok. Örülök, hogy ezt telefonon közölték, mert olyan széles vigyorra húzódott a szám, hogy jobb is, hogy nem látta a pasi, aki hívott. Eszembe jutott, mekkora üzlet ez: megkötöm a biztosítást, aztán elhunyok valami balesetben, és akkor anyuék eladják a lakást, hozzácsapják a 14 milliót, és csodaszép házuk lehet. Ezt anyunak is elmondtam, de azt mondta, ez neki nem igazán érné meg. (Azért nem Tomiról beszélek, mert jelen helyzetben nyilván anyu örökölne utánam. Tudom, a biztosításnál kedvezményezett van, de gondolom, egyelőre az is ő lenne. Vagy később is. Na igen, ennyire nem mélyedtem el a fantáziálásban.) Ja, ha nem patkolok el a balesetben, de azért kórházba kerülök, akkor napi 25 ezret fizetnek. Ennek elég k

Ma olyan furcsán alakult a délutánom, hogy azóta sem értem a dolgot. Most vagy én értettem félre valamit, vagy nem. A baj az, hogy kristálytiszta emlékeim vannak arról a beszélgetésről, és akkor nem értettem félre semmit. Kérdés, hogy akkor Andi mit értett félre? Vagy most mi van? Nem szeretem az ilyet, mert aztán mindig feszült vagyok, hogy mit bénáztam el.

a veresegyházi medveparkba látogattunk. Bence nagyon élvezte, leginkább talán az tetszett neki, hogy a macikat etethette mézzel, igaz, csak segítséggel. Másik kedvence a játszótér lett, aminek a kedvéért még a kisvonatozásról is lemondott. Majdnem lovagolt is, de végül nem mert felülni a pacira, úgyhogy legközelebb újra megpróbáljuk feltenni, hátha. Matyi végigaludta az egész programot, pedig vagy négy órán át tartott. Összesen egyszer kelt fel enni, és akkor sem sírt, csak nyöszörgött. Azt is megfigyeltem, hogy Kata gyakorlott anyuka lett. Van az a vicces mondás, hogy az első gyereknél még kifőzöd a cumit, ha kiesik a baba szájából, a másodiknál csak beletörlöd a ruhádba, a harmadiknál meg minden további nélkül visszadugod a szájába. Nekem az az eset rémlett fel, mikor Bence 1-2 hónaposan nyöszörgött ebédnél, hogy éhes, amire az anyukája iszonyatos tempóban benyomta az ebédjét, hogy minél hamarabb jó legyen a gyereknek. Most Matyi nyöszörgésére egy szendvics felénél így szólt: "J

volt múlt szombaton. Lázáros osztály, 24-ből tíz ember jelent meg. Alapvetően jó volt a hangulat, bár néha kínos csönd telepedett a társaságra. Az is fura volt, hogy az egyik lány kicsit berúgott, és viszonylag kínos jelenetet rendezett, ami miatt a buli kicsit hamarabb véget ért, mint terveztük, mert egy másik lány véget vetett neki. Ettől függetlenül jó volt látni őket, legtöbbjükkel 12 éve nem találkoztam, és már várom a következő alkalmat, amin remélhetőleg kicsit többen megjelenünk.

elpusztult egy héttel azután, hogy voltunk szőlőt szedni. Nem bírta már a szíve. Szegénykém :(

Vasárnap megfőztem fél zacskó cérnametéltet a paradicsomszószhoz.   Hétfőn akart nekem hozni kávét, hogy ne aludjak el, tudjak haladni, de ez elég sokáig tartott, mert első körben megsózta a kávémat.   Amúgy szoktunk közös "filmélményeket" megbeszélni, már ha a BK egyáltalán filmnek minősül. Egyik ilyen beszélgetésünk így zajlott: Én: - Most végül is miért dekkol Imiéknél ez a Kamilla? Ő: - Ki az a Kamilla?

kezdetét vette. Ma már hospitáltam kettőt a tízből, pénteken meglesz a tizedik alkalom, és jövő hétfőtől az utána következő szerdáig tanítok. Kicsit izgulok, mert németből rutintalan vagyok. Egyelőre csak halvány fogalmam van, mit fogok kezdeni a kis osztályommal, de azért remélem, sikerül valami nagyon jót kihozni a dologból. Amúgy hetedikesek, olyanok, mint egy zsák bolha, és nagyon aranyosak. És a 31-ből mintegy hét nevet már tudok is. Elvileg holnap vagy holnapután kapok egy ülésrendet mindkét csoporthoz, és akkor sokkal könnyebb lesz megtanulni a nevüket. Izgulok.   Egyébként a tervemmel elcsúsztam, de még orvosolható a dolog. A szombatom nagyon szétszabdalódott, nem tudtam haladni, vasárnap meg jobbára nem voltam itthon, ma meg szintén. Most úgy állok, hogy tegnapról van egy maradék pont, máról másfél, és a holnapiak közül megcsináltam az egyiket. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy holnap sok filmet nézek (mintegy 4 órányit), közben jegyzetelek, hogy csak úgy füstöl a papír, aztán

majd írok valamikor, ha összeszedettebb leszek meg kipihentebb. Stichwortokban annyi, hogy szombaton általános iskolai osztálytalálkozón voltam, vasárnap meg a veresegyházi medveparkban, ahol többek között gyerekeket hintáztattam, tök jó volt. De mondom, majd egyszer elmesélem.

amikor a tévében piramisjátékot reklámoznak.

és mindent elintéztem. Mehetek hetedikesekhez, csinálhatok két osztályt, ééés még a vezetőtanárom is kap honoráriumot. A plusz egy pedig az, hogy gyanúmmal ellentétben mégsem szúrtam el a német államvizsgával kapcsolatban a feleletem témájának kiválasztását. Hurrá!   Ma is teljesítettem az előírt három napirendi pontot, most nagyon örülök magamnak. Holnap erőt kell venni magamon, és meg kell nézni újra azt a közepesen béna filmet (Bell, Book & Candle), mert sajnos használhatatlan jegyzeteket alkottam első nekifutásra.   Ebédre rakott krumplit gyártottam. Továbbra is bajban vagyok azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet egy kaját három-négy főre optimalizálni, mert ez pl. két embernek elég. Persze ismerek olyat, aki meg csak hadseregre tud főzni. Na, az sokkal nagyobb bosszúság lehet. Gondoltam, most az egyszer elég tojást teszek a kajába, mert valahogy mindig kevés lesz. Ennek örömére most annyit főztem, hogy kénytelen voltam két főtt tojást tízóraizni. Hát igen, még van hova... Ja, a

sikerült olyat álmodnom, hogy egész nap masszívan hányingerem van. Tiszta kabaré már ez.   A múlt éjjeli álmomtól csak megijedtem kicsit, de más bajom nem volt tőle. Akkor Tomi rávett, hogy nézzük meg még egyszer a Brigantykat, és eldöntöttem, hogy kibírom a véres jelenteket. Aztán az történt, hogy a film végén, amikor a mozi kigyullad, ott van egy kutya, akit a brigantyk körberaknak fával, és meg akarják gyújtani, mert ő Hitler kutyája. A kutya kétségbeesetten néz rám, én meg megsajnálom, már benne is vagyok a filmben, és győzködöm Tomit, hogy vigyük haza szegényt, ő csak egy kutya, nem tehet róla, hogy a gazdája a náci vezér. Tomi bele is egyezik. Ébredés után órákkal jöttem rá, hogy az a kutya egyébként Liza volt.   Na de a ma éjszaka! Vendégeket vártunk ebédre, konkrétan a szomszédékat. Fél kettőre. Erre fél kettő után estünk haza Tomival, és mindent elborított a kosz meg a rendetlenség, gyakorlatilag mozdulni sem lehetett a lakásban, kaja meg persze sehol. Nekiálltunk valamit alko

hogy George Bush két éve megfúrta J.K. Rowling kitüntetését, mert szerinte a Harry Potter a boszorkányságot népszerűsíti.   George Bush-t eddig se az eszéért szerettük, de ez a kirohanása még így is meglepett. Arra gyanakszom, hogy nem olvasta a könyveket, de még a filmeket sem látta, csak annyit olvasott egy cikkben az egész történetről, hogy Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry (Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola), és ez alapján ítélte meg a mesét az írónőjével együtt. Don't judge a book by its cover, szokták mondani, és én ezt tanácsolnám Bush bácsinak is, persze félig-meddig átvitt értelemben.

úgy döntöttem, ez az egész most inkább nem érdekel, majd pár hónap múlva, ha kicsit lazábbra vehetem a figurát.   Gondoltam, a dühöngés helyett inkább csinálok valami konstruktívat, és elkészítettem az időbeosztásomat a következő 23 napra. A 23 nap véletlenül lett pont 23, addigra fogytak el a teendők, illetve addigra fogyott el a teendők első felvonása. Annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, ezért nem is kezdem inkább sehol, hanem szörfölgetek a neten meg egyéb rendkívül építő jellegű tevékenységekbe ölöm az energiámat. Mivel ebből sosem lesz eredmény, megírtam magamnak ezt a kis beosztást, amin konkrétan szerepel, hogy okt. 1-től okt. 23-ig melyik napon mit kell elvégeznem, hogy okt. 23-ra legyen három darab teljesen kész szakdolgozatom, amiket már csak csinosítgatni meg alakítgatni kell nov. 16-ig illetve nov. 20-ig a konzulensek tanácsainak megfelelően. Mindjárt az első napra közepesen sok tennivalót ütemeztem be, amitől féltem is kicsit, nehogy kiderüljön, hogy még &qu

Szumátrán. Ráadásul az erre rendszeresített gép jelezte is, hogy szökőár közeleg, de nem elég korán, nem volt már idő kimenekíteni a lakosságot. Akár többezer halottja is lehet ennek a természeti csapásnak. Egyébiránt meg azt állítják kutatók, hogy Padang a közeljövőben egy hasonló cunami nyomán örökre eltűnik a tengerben. Több dolog is eszembe jutott ennek kapcsán. Az egyik, hogy hová lehetne elköltöztetni az embereket Szumátráról. A másik, hogy biztosan nagyon sokan lennének, főként talán idősek, akik nem lennének hajlandóak elköltözni, mert ott élték le az életüket, valamint nem hisznek mindenféle pánikkeltő fantazmagóriákban. A harmadik pedig, hogy azért a fotós szakmához is kell gyomor. Döbbenet, hogy a háztetőkig érő vízben fuldoklik egy fiatalember, miközben fél kézzel azért próbál a tetőbe kapaszkodni, és akkor valaki lefényképezi. Persze, segíteni úgysem tud, de akkor is borzasztó, hogy fényképez. Kicsit hasonlít ez nekem a hullagyalázásra. Itt ugyan még nem halt meg az illető

az idegességtől. Nem is értem, miért nem lehet tartani magunkat a közös megállapodáshoz. Mi olyan bonyolult ezen? Ha megbeszélünk valamit, miért történik homlokegyenest az ellenkezője? Így sosem lesz vége. És már most leírhatatlanul elegem van.