LizaGazdija

Ma ünnepeltük Tomiékkal a névnapomat. Ettünk finom ebédet meg tortát, amin volt egy marcipánból készült kiscica :), és kaptam szép virágot, laptopnak táskát meg édes villogó miniegeret. Azzal könnyebben elvagyok, mint a tapipaddal. Főleg amikor kijelölés, aztán copy+paste. Frank házidogájánál majd' megőrültem már tőle a végén, annyiszor kattintottam mellé. Na de most már szöveget szerkeszteni is tudok könnyen, gyorsan :) Jó nekem :)   Azért is jó nekem, mert rengetegen gondoltak rám, írtak nekem, hívtak fel, és az nagyon jólesett :) Mindenkinek köszönöm :) Nem is gondoltam volna, hogy ennyi sokan lesznek :)   Még mindig kéne tanulni holnapra. Abban bízom, hogy most lefekvés előtt még átrágom magam rajta egyszer, aztán reggel felkelek hétkor, és még lesz majdnem négy órám, hogy még kétszer átnézzem. Csak ne unnám már halálosan... Nagyon jó a téma, csak így ömlesztve... Hááát...   A Velveten ma megjelent egy cikk a tíz lecikibb karácsonyi ajándék listájával. A tizedik helyen végzett

Csütörtökön kaptam ígéretet. Igazából ez az egy ígéret kettőt tartalmazott. Így szólt: "Szombaton felhívlak, és megbeszéljük, vasárnap mikor menjek."   Se telefon, se emil, se füstjel (jó, ez utóbbit nem állíthatom biztosan). Ma írtam én sms-t, hogy mi újság. Rövid lényege a válasznak: "Ne haragudj, hogy sosincs rendesen időm." Nem az a baj. A baj az ígérgetés. Meg a nem szólás, mikor kiderül, hogy mégsem jó, hiszen úgyis észre fogom venni. Mondjuk tényleg, csak hát mégis... Azt meg ebben a félévben bőven tapasztalom, hogy az embernek arra van ideje, amire akar. Pedig rólam sem lehet elmondani, hogy halálra unom magam a sok szabadidőtől.   Csak ennyit akartam.