LizaGazdija

Na, hát ez a nap nem volt valami jó. Egyrészt megint stresszelek, hogy nem lesz munkám, és haza kell menni, amit rohadtul nem szeretnék, nem ennyire gyorsan*, másrészt nem írt még a srác. Azt meg tudtam magyarázni, hogy hétvégén miért nem tette - otthon volt a húgával, akit majdnem egy éve nem látott, és nem tudja fejből a jelszavát az oldalhoz, ezt már a randi előtt írta egyszer (mondjuk nem csoda, én sem tudom az enyémet, tök bonyit adnak, aztán vagy nem lehet átírni, vagy csak nem találtam meg, hol lehetne). Úgy gondoltam, ma estig még okés, ha nem válaszol semmit, mert tegnap ért vissza, biztos jó fáradt volt, szóval először ma veheti rá magát, hogy írjon. A határidő az volt a fejemben, hogy ha holnap reggelig nem találom a válaszát, akkor tovább kell keresni, mert akkor nem érdeklem. Azért a biztonság kedvéért már pár órája ezen is stresszelek. Így aztán inkább elmesélem Münchent, hogy jobb legyen a kedvem, meg hogy sose felejtsem el, mennyire jó volt. Ugyanitt kérem szépen, hogy ...

Még pénteken, amikor éppen München felé robogott a busz, felhívtak egy sushi étteremből, és behívtak mára interjúra. Bent is voltam, és felajánlottak egy próbanapot holnapra. Hazafelé gondolkodtam és számoltam, és minél többet gondolkodtam és számoltam, annál csalódottabb lettem. Nagyon szimpatikus a főnök, az egyetlen kolléga, akit eddig láttam, sőt a hely is, de 11-től éjfélig van a munkaidő, havi 16 napon kell dolgozni, és 1100 euró a fizetés az összesen havi 208 órára. Az nagyon kevés. Gondolom, hétvége nincs, bár erre így elsőre nem kérdeztem rá. Szóval heti négy napon semmit sem tudnék csinálni a munkán kívül (nem lenne se fordítás, se sport, se párkeresés), és mindig éjjel kellene hazajárni. Nem tudom, akarom-e ezt, de azt hiszem, inkább nem, mint igen. Azért persze elmegyek a próbanapra, rákérdezek még a hétvégére, ilyesmi, de most csalódott vagyok. Vajon a több tonna pályázatból, amit hétfő-péntek reggel-este munkarendű állásokra küldtem, és ahol 30-40 órára kicsit többet ...