LizaGazdija

Március 1-jén lett 70 éves a most már egyetlen nagymamám, amit március 10-én ünnepeltünk meg. Mivel a 70 szép, kerek, különleges szám, különleges volt az ünneplés is. Szerintem legalábbis. Csupa szép dolgot kapott az ünnepelt: A szép dolgok között egy e-book olvasót, ami lejátszik videót és zenét is, Nagyi azóta talán még többet olvas, mint eddig. Anyu szerkesztett az eddigi 70 év képeiből egy bemutatót, ez volt az olvasón videóként. Tőlünk kapott egy DVD-t, amin van 1942-es film és zene, meg egy újságot, amiben 1942. március 1-jén megjelent lapok néhány oldala van, valamint egy gólyahír. Nagyi nagyon meghatódott mindegyik ajándéktól, egyébként pedig nagyon jól érezte magát egész nap, úgyhogy ettől hosszú napokig volt nagyon jó kedve. Aztán volt ebéd, amiből kiemelném a desszertet. Tiramisu volt, mert Nagyi nagyon szerette volna megkóstolni. Diabetikusra csináltam, mert a csapat fele cukorbeteg, és még így is finom lett, Nagyi ennek is örült.

Idén Katáéknál ünnepeltük, de csak március 3-án, hiába van február 24-én a napja. Ez Mama halála miatt alakult így. Ebéd mellé volt csokitorta meg répasüti, ez utóbbit Kata sütötte, istenire sikerült, nem sok maradt belőle a nap végére:    Ajándékot is kapott az ünnepelt: Mindent kitörő örömmel fogadott, a biciklijén jó sokat gurult délután :) Amikor is egyesek pihentek, mások varrógépet szereltek, aztán jöhetett a mesenézés (Hupikék törpikék, én is megtekintettem két részt, hiába, egyik kedvenc mesém volt):   Ismét meg kellett állapítanom, hogy két gyerek, főleg két kisfiú mellett unatkozni lehetetlen. Folyamatosan történnek az események, amit mindenféle érdekes hanghatások hoznak az ember tudtára. Tündériek, nem várom, hogy kamaszodjanak, mert már nem lesznek ilyen aranyosak. Jó, ez persze még tíz év, majd aggódom akkor, ha már ott tartunk. Addig meg örülök, hogy még kicsik.

Sorrendben a második családi ünnepünk az évben. Ez alkalommal is volt ebéd és torta, most csak a tortát mutatom meg, apu maga sütötte: És aztán ajándékoztunk: Itt azért nem készült több kép, mert én fényképeztem, és én híresen rossz fotóriporter vagyok, alig pár képet csinálok mindenről. Ettől még persze volt családi délután, és volt jó hangulat is. Meg csupa szív, szeretet.

Idén valamiért leszoktam arról, hogy a családi ünnepekről képes posztokban számoljak be, ami nem tudom, nektek milyen, nekem rossz. Úgyhogy ezennel visszaszokom rá. Az év első családi ünnepe mindig anyu szülinévnapja, idén sem volt ez másként. Néhány képpel illusztrálnám az ünneplést. Először ebédeltünk, majd tortáztunk:   Ebéd után ajándékoztunk: A legjobb ajándékot (szerintem) aputól kapta: Ajándékozás után pedig a családi délután következett:              És ez is szép nap volt, itt is mindenki jól érezte magát.