LizaGazdija

Tegnap kezdtem, ma befejeztem, nagyon gyorsan olvasható könyv. Alapvetően egy tévedés miatt olvastam el, ugyanis azt hittem, ebből készült a film, de aztán kiderült, hogy nem, mert ez készült a filmből. (Ha meg nem, akkor kész, így jártam, rossz forrásból tájékozódtam.) A könyv ugyanaz, mint a film, csak filmnek sokkal viccesebb, valahogy jobban érvényesül a helyzetkomikum. Azért persze vigyorogtam a könyvön is eleget, az első hangos felnevetés ennél a mondatnál jött el: "Már a mamájuk is néma volt maguknak?" És hát a Szocialista Szellem Vasútja, hát az überelhetetlen. Amúgy szokásos módon nem emlékeztem a történet végére, én komolyan azt hittem valamiért, hogy nem derül ki, lesz-e akasztás vagy sem. De kiderül. Jó sztori ez, hátborzongató is, nem jó belegondolni, hogy ehhez hasonló dolgok tényleg előfordultak emberekkel. Négy pontot kapott.

Hétvégén itt volt két egyiptomi mestertanárnő, Aziza és Raqia Hassan. Én utóbbi vasárnapi workshopján vettem részt. Két éve voltam kb. utoljára hastáncon, szóval nem kicsi kihagyásom van, de azért viszonylag jól ment. Ha legközelebb megyek erre a helyszínre, nem lesz elég a zokni a tánchoz, táncpapucsot kell vinni. Úgy néz ki, hogy bemész a kapun, a huzatos és jéghideg folyosón befordulsz balra, ott a ruhatár, onnan nyílik az öltöző. Öltözés után kötelező mindent leadni a ruhatárban, csak vizet meg tollat-papírt lehet bevinni a terembe. Tehát zokniban kicsattogtam az öltözőhöz (meg még több tucat ember rajtam kívül), aztán szintén zokniban (meg a nem túl meleg hastáncos hacukában) lehetett kifáradni a huzatos és jéghideg folyosóra, ahol mellesleg mindenki végigmegy a koszos cipőtalpával, és annak a végén lehetett befáradni a terembe. Szóval nem volt olyan kényelmes, és aki helyismeret nélkül érkezett, az ezt kicsit megszívta. Nem akarok persze hisztizni, túléltem, csak legközelebb okos

Ez az utolsó regénye, 2002-ben jelent meg, 85 éves korában. Önéletrajz, amit két kötetesre tervezett, de a második kötet már nem jelent meg, talán el sem kezdhette. Nekem a 13. regényem, amit tőle olvastam, és a második olyan, ami nem tetszett. (Az első Az őz volt, mert szörnyen ellenszenves volt a főhős.) A történet azzal indul, hogy Szabó Magda édesapja hazavisz egy trianoni árvát, bizonyos Bogdán Cecíliát, akinek a szüleit a zöld határon lőtték agyon 1921-ben, és onnantól kezdve Szabó Magda testvéreként nevelkedik. Szerintem mondjuk elég meredek ötlet ez, hogy “Hoztam a barna gyerekünk mellé egy szőkét is, ugye, nem baj?” Á, hogy lenne baj? Megbeszélés nélkül, hirtelen felindulásból? Ugyan! Más így egy kutyát vagy macskát sem mer hazavinni, de Szabó Elekről lehet tudni, hogy kicsit lazábban fog fel bizonyos dolgokat, mint az átlagember. A regény innentől a két lány nevelkedéséről szól, közös élményekről, kalandokról, egészen az érettségiig. Nem tetszett a könyv. Vagy nem igazán. Egy