LizaGazdija

Számozás nélkül: Mama nem gyógyul, ami nyomasztó. Nagyon utálom, amikor valamire azt mondja egy orvos, hogy "hát, ez van", pláne úgy, hogy ez még nem is rákbetegség (hála az égnek, gyorsan lekopogom). Én továbbra is bízom benne, hogy meglesz az a 100. szülinap, amit régebben emlegetni szokott. Olyan jó lenne! 1. Eléggé ijesztő, amikor késő este, sötétben jégtáblák ütköznek neki a Petőfi híd lábának. (Különösen akkor ijesztő ez, amikor éppen rajta haladok. Marcival végül abban maradtunk, hogy futva hagyjuk el a helyszínt, de ezt ő kezdeményezte, és kettőnk közül nem ő volt az, aki végig tudta, hogy amúgy semmi rendkívüli nem történik, csak a hang eléggé rémisztő.) 2. Tominak a kevésbé szimpatikus munkatársai mellett jutottak azért viccesek is. (Megérkeztem a helyre. A kolléga: "Iszol valamit?", mire én: "Köszönöm, nem kérek semmit", mire a kolléga: "A bűn gyümölcséért jöttél", de mint valami maffiózós film jelenetében. De nem, csak a Valentin-